Ízelítők

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy ezen a blogomon is csinálok ízelítőt, de persze, mivel ezen a blogon több történetem is íródik, így egy bejegyzésben hozom mindegyikből a következő feji apró részletét. És ez így lesz, amíg nem gondolom meg magam :)

Remélem kapok komit az új történet első bejegyzéséhez! :)

Munkából szerelem- 6. feji

"Bella szemszöge:
-Alice könyörgök, ne tedd ezt velem!-kérleltem barátnőm, amikor már a huszadik ruhát próbáltam fel, de neki még mindig nem tetszett. Imádok vásárolni, de mértékkel. Amit Alice művel az nekem is sok.
Épp egy szál bugyiban és melltartóban voltam, mert Alice következő kínzó darabját vártam, amikor türelmetlenségem okolván, kiléptem a fülkéből úgy, ahogy voltam. Arra azonban nem számítottam, hogy a női butikban egy férfi is lesz, de ez még hagyján. Arra végképp nem, hogy a férfit ismerem, sőt még tovább is fokozhatnám a cikisebbnél cikisebb pillanatot.
Láthatóan zavarban voltunk mindketten, és az egészet Alice kacaja is fokozta. Én már olyan rák vörös voltam, hogy még a rákok is irigykedhettek rám.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem és kezemmel a kabin függönyért kapálóztam. Ő zavartan elmosolyogta magát, ami bevallom még mindig nem segített, hiszen egy félisten mosolyt küldött felém, amitől menten el tudtam volna ájulni.
Épp, hogy csak rágondoltam és éreztem, hogy testem közeleg a padló felé, majd már semmire sem emlékszem."

-

Láthatatlan szerelem- 8. feji

"Rengeteg beszélgetés árán, kijelentette, hogy tudja mi vagyok és nagyon haragszik rám, amiért ezt nem tudtam elmesélni neki. Szerinte minden sokkal másabb lenne most.
-Miért érzed úgy, hogy más lenne. Miben? Nem haragudnál rám azért, mert elhagytalak, de haragudnál azért, ami vagyok. Figyelj anyám, úgy gondoltam, hogy önző módon azt a látszatot keltem benned, hogy egy normális lány egy ember volt a barátnőd. Anyám nem volt képes elfogadni, gondoltam neked sem kell szégyenkezned miattam.

Éppen a parkban sétáltunk, amikor egy ismerős személyre bukkantam. Nem hittem a szememnek, amikor elém lépett egy hatalmas mosoly kíséretében.
-Szia!-üdvözölt, de nekem még a lélegzetem is elállt, ahogy rápillantottam."

-

Fekete Edward-1. feji

"-Miért?-zokogtam. A szemem be volt kötve és semmit sem láttam. Az illatokból ítélve ő is itt van, de nem válaszolt. Még most sem tudom elhinni, amit láttam. Hogy volt képes egy ember így széttépni a szüleimet? Mi vitte rá erre az egészre? A szüleimet mindenki szerette. Rendes emberek voltak. Apám a helyi rendőrfőnök, anyám pedig virágkötő volt. Mindegyik a társadalommal foglalkozott és szerették őket. Miért? Ő miért nem?
-Kérem! Könyörgök! Öljön már meg!-könyörögtem, de semmi zajt nem hallottam."

U.i.: Remélem, tetszik nektek a az új történet és ezt jelzitek is nekem! :)

Puszi

Barbie