2012. március 17., szombat

Fekete Edward-4. fejezet

Sziasztok! Meghoztam nektek a 4. fejezetet, és nagyon remélem, hogy nem csak egy vagy két komit olvasok majd. Szeretném, ha abból a sok emberből, aki megnyitja és olvassa ezt a fejit, írnának is páran. Nem kérek 80 komit, csak szerintem nem lenne túlságosan nagy kérés, ha 8-10 komit kapnék, mert nem hiszem el, hogy olyan nehéz a rendszeres és a névtelen olvasókat összevetve legalább 10 véleményt írni... :( Gondoljátok meg!
Jó olvasást! Puszy



A vágy hatalmas erővel ragadott el minket és nem voltam képes megállni. Ahogy Edward sem. Nem értettem magam, miért is teszem én ezt? De legfőképp azt, hogy miért érzem boldognak magam, amikor a karjaiban vagyok. Többet akartam egy ölelésnél és most itt volt az alkalom, hogy többet kapjak annál.
Edward vadul nyakamra tapadt egy pillanatra ellenkezni akartam, de ez az apró szikra eltűnt abban a pillanatban, hogy megcsókolt. Nyelve betekintést kért számba és én azonnal engedélyt adtam neki, sőt nyelvünk abban a pillanatban vad táncba kezdett.
Erősen fenekembe markolt és közelebb vont magához. Akartam őt, minden porcikáját akartam és most kész voltam én is ugyanezt adni neki. Érzékien simogattam testét, ahol csak értem őt. Felmordult, aztán a kanapéra huppantunk. Fölém gördült és csókolgatni kezdte nyakam. Minden pontom bizsergett ettől az érintéstől. Vágyam felhevült testemben és ez csak egyre forrósodott bennem. Edward felült és én az ölébe kerültem. Úgy csókoltam őt, mint valami szomjazó, aki napok óta a szomját oltó vizet keresi és most végre megtalálta.
Edward lehúzta rólam a felsőmet, ami alatt már csak egy trikó volt és a melltartóm. Lágyan a trikó alá nyúlt és simogatni kezdett. Melleimbe markolt és kényeztette azokat, ahogy csak tudta. Közben állam ívével játszadozott. Felnyögtem a kéjtől. Úgy éreztem rögtön felrobbanok ettől az érzéstől, ami bennem tombolt. Aztán a kanapé támlájának döntöttem őt és csókolgatni kezdtem felsőtestét. Tetszett neki, aztán kezeimet az égbe emeltem és ő egy pillanat alatt lekapta rólam a trikót. A fehér szövet lágyan huppant a padlón, pontosan a függöny mellé. Edward a melltartón keresztül kezébe vette egyik mellem és közben nyakamtól lefelé haladva végig csókolt egészen a kulcscsontomig, ahol percekig elidőzött. Felnyögtem a bennem tomboló vágytól. Aztán Edward mohón legforróbb pontomhoz nyúlt és érzékien cirógatni kezdte. Éreztem, hogy önkívületi állapotba kerültem és már csak arra lettem figyelmes, hogy úgy éreztem, a fellegekben járok. Elöntött a forróság és amikor végre sikerült ettől a hatalmas hullámtól kinyitni a szemem, már egy darab ruha sem volt rajtam. Edward még mindig az ölében tartott és ott csókolta testem, ahol csak érte. Aztán felemeltem ujjammal az állát és vadul csókolni kezdtem őt. Két kezével jól megmarkolta fenekem és erősen vállába kapaszkodtam, mert abban a pillanatban végre egyesültünk az időben. Enyhe szúrást éreztem ott lent. Edward megállt egy pillanatra és nagyon megijedtem, amikor egy vadállatot láttam a szemében megcsillanni. Szinte megmerevedett alattam és én nem tudtam, mi rosszat tehettem. Aztán vállamra hajtotta fejét és én hajába túrva emeltem fel, hogy a szemébe nézhessek. Hirtelen ismét csókolni kezdett, éreztem, hogy újból megmozdul alattam és gyengéd lökésekkel kényeztet. Egyik kezével fenekembe, másikkal egyik mellembe kapaszkodott, mintha attól félne, hogy elszáll valami felfedezetlen univerzumba. Én nem féltem ettől, sőt sokkal inkább vágytam erre a pokolra, és aztán a mennyre.
-Bella! -nyögte és én még inkább a hajába fúrtam kezem. Ő felnyögött és egyre gyorsabb ütemre váltott. Én már kissé lihegtem, de még mindig nem akartam abbahagyni. Vágytam erre az érzésre.
-Edward!-nyögtem én is a kéjtől.
Ő egyre és egyre vadabb és gyorsabb lökésekkel küldött a csúcsra és abban a pillanatban robbantunk együtt a fellegekbe. Alig kaptam levegőt és láthatóan ő is eléggé zihált, amikor egymásra borulva próbáltunk levegőhöz jutni. Percekig csak így feküdtünk egymáson és én nem tudtam, mit tegyek most, amikor a ködtől végre tisztán láttam és rájöttem, mekkora hülyeséget csináltam. Őrült vagyok. Ebben már teljesen biztos vagyok. Megőrültem.
-Bella?-szólalt meg hirtelen és én összerezzentem, mert megzavart pillanatnyi gondolkodásomból.
-Hm?-nyögtem, mert szavakhoz sem jutottam.
-Szeretlek!-mondta és én azt hittem abban a pillanatban megölöm őt. Mégis hogy merészel egy ilyen tiszta és felmérhetetlen érzést ilyen könnyen kiejteni a száján, csak mert szexre került szó. A dühtől már nem tudtam mit szólni így inkább felpattantam és magamra kapkodtam a szobában szanaszét heverő ruháimat. Edward egy pillanat alatt rendezte sebezhető vonását és átment a másik szobába, majd már ruhában távozott a házból. Hallottam, hogy odakint nagy munkába állt így hogy egy kicsit elvonja a figyelmemet arról, amit nemrég műveltem, és tőle hallottam takarítani kezdtem. Szerettem volna, hogy valami tisztább környezetben haljak meg. Épp annak a titokzatos szobának a kilincsét akartam letörölni, amikor rátéve a kezem, kinyílt és bepillantást nyertem az ajtó mögött lévő szobába. Hatalmas fénnyel teli szoba volt. A szoba közepén egy gyönyörű fekete zongora csalogatóan tekintett vissza rám. Azzal szemben a falnál egy bőr kanapé volt, ami szintén fekete volt. A falhoz szorosan egy hatalmas függönnyel díszített ágy terebélyesedett. Telepakolva hímzett párnákkal. Hirtelen ötlettől vezérelve elindultam és minden bútoron végig simítottam kezem, majd a zongorához ültem. Gyönyörű finom fából faragták és látszik, hogy a készítője nagyon alapos munkát végzett. Az oldalában egy arannyal kifaragott név állt: Masen. A betűk épp olyan gyönyörűen hajlottak egymásba, mint a hangok, amik abban a percben megszólaltak kezem alatt. A lágy dallam olyan nyugalmat árasztott, hogy még azt is elfelejtettem, hogy hol vagyok és mit éltem át az elmúlt hetekben. Nem akartam tudni, hogy hol vagyok. Olyan érzésem támadt, mint amikor anyukám az ölébe vett és ezt a dallamot dúdolta nekem, mert ez mindig megnyugtatott engem. Volt, hogy éjszaka rémálmom volt és sikítozva ébredtem fel, aztán bejött anyám a szobába és átkarolva az ölében feküdtem és ő dúdolni kezdett. Elaludva a leggyönyörűbb világokban jártam és fel sem akartam kelni.
Behunytam a szemem és elképzeltem, hogy ők még mindig velem vannak. Éreztem egy hűvös érintést és egy pillanatra azt hittem, hogy valóra vált a képzeletem. Anyámat képzeltem mögém, lágy puszikat lehelt arcomra és a könnyek kicsordultak szememből. Apámat szinte láttam a fekete bőrkanapén, ahogy szigorú pillantásokat vet rám, amikor egy hangot véletlenül nem jól ütök le.
A dallam lassan már a végét járta és én még mindig a képzeletbeli világomban ragadtam. Nem is vágytam szabadulni onnan. Aztán leütöttem az utolsó hangot és rá kellett jönnöm, vissza kell jönnöm a valóságba. Kinyitva szemem felfedeztem néhány ajtót a szobában, de miután rájöttem az az érintés még mindig a vállamon volt, és felnézve megláttam azt a szörnyet, aki miatt már csak képzeletben láthatom a szüleimet. Pillantásom össze-vissza kapkodtam és rájöttem, nem vagy elég a meneküléshez. Ordítani kezdtem és ez láthatóan sokkal jobban fájt neki, mintha valami egészen mást tettem volna. Fájdalmas arcot vágott és én kirohantam abba a szobába, ahol eddig voltam. A kanapé huppantam és magam alá kulcsoltam lábaimat, hogy egy centit se láthasson arcomból. Ne láthassa, mennyire közel jár már a céljához. Biztosan azt akarja elérni, hogy saját magam végezzek az életemmel. Nem szeretné, hogy még egy élet az ő kezében hunyjon ki.
Edward fájdalmas arccal rohant ki a házból és az ajtót kulcsra zárva eltűnt a külvilágban. Órákon át úgy ülhettem a kanapén, amikor eszembe jutott az órácska, amit a karjaiban töltöttem. Az övé voltam és ettől elkapott a hányinger. Odaadtam magam egy szörnynek és ezzel együtt az ördögé lettem. Egy fintort engedtem meg magamnak, na persze nem mintha ettől minden megváltozott volna, hiszen amit tettem, azt már nem lehet megváltoztatni. Egy olyan embernek adtam az első lehetőséget, aki a megérdemlésnek még csak apró szikráját sem birtokolja.
Az asztalon heverő ecsetekre pillantottam egy sötét gondolat suhant át agyamon. Még percekig azon rágódtam, amire percekkel előtte gondoltam. Lejátszottam újra és újra azt a jelenetet, amit a legrosszabb rémálmomnak tartok, amit eddigi életemben át kellett élnem. Megtettem és a legszörnyűbb, hogy rá kellett jönnöm arra is, hogy sajnos a gyűlölet ami bennem tombolt, réges-rég átalakulásba kezdett valami kellemes, valami édes és veszélyes érzéssé, amibe eddig bele sem mertem gondolni.
Előredőltem és az asztalon árválkodó ecsetet a markomba szorítottam. Egy apró reccsenést hallottam és az ecset, ami eddig az életet jelentette, most egyszerre a halálom is lehet. Csak egy apró vonalat kell húzzak a csuklómon és már rohanok is szüleim után. Bár talán nem is szeretnének a mai nap után látni engem. Valójában már én sem vagyok képes belenézni egyetlen tükörbe sem. Már nem. Undorodom magamtól és a legszentebb érzéstől is. Az ecsetet vékony bőrömhöz nyomtam, behunytam szemem és belenyomta csuklómba, de amikor kinyitottam szemem, Edward fájdalmas arcával találtam szembe magam. És rájöttem a fájdalom azért nem jött, mert az ő csuklójába toltam az ecsetet. De mintha meg sem kottyant volna neki. Berohant abba a szobába, majd percekkel később csalódottan kijött onnan. Nem nézett rám, és mintha ott sem lettem volna, kiment, hogy folytassa, amit eddig tevékenykedett.
Miért?-jött ismét a kérdés bennem, de már jól tudtam, nincs rá válasz. Vagy talán mégis?

2012. március 8., csütörtök

Díj

Sziasztok! Örömmel jelentem be, hogy a blogot meglepték egy gyönyörű díjjal, amiért sok-sok ölelés és puszi Szasza -nak! Valóban nagyon hálás vagyok neki. Jól tudom, egy kicsit megkéstem, hiszen a díjat február elején kaptam, de sajnos az érettségi közeledtével minden súly rám nehezedik és kevesebb idő jut az írásra, így egy kicsit elhanyagoltam a blogot, illetve sajnos nem tudok egyszerre minden bloggal foglalkozni, de beosztva az időmet mindegyik történetem frissítésre fog kerülni, csak türelmeteket kérem. :) Szóval még egyszer nagyon nagy köszönet Szasza -nak!


Szabályok:

Tedd ki a blogodra!
Köszönd meg annak, akitől kaptad!
Írj le 6 dolgot magadról!
Küldd tovább 5 blogírónak!
Hagyj megjegyzést a blogjukon!
 
Rólam:
1.vidám sokat nevető lány vagyok
2.a barátaim bármikor bármilyen körülmények között számíthat rám
3.ebben az évben élem meg az érettségi nehézségeit
4.imádom a zenét, a könyveket, filmeket, de legfőképp az írás
5.Utálom ha a környezetem savanyú, így minden erőmmel a felvidításukon vagyok
6. Néha nehezen viselem a kritikát, de csak néha és persze megfontolok mindent, és változtatok, ha én is úgy érzem... :D

Akiknek küldöm: