2010. november 28., vasárnap

Tiltott gyümölcs-1.rész:Költözés

Sziasztok elhoztam az első fejezetet! Remélem jó lett! Kérlek komizz, ha elolvastad! Ha érdeklődést látok a történet iránt akkor folytatom! Tehát a következő feji érdeklődés fejében lesz! Jó olvasást!


Végre minden a helyére került a házban, és újra a barátaimmal lehetek, akiket 5 évvel ezelőtt itt kellett hagynom, mert majd megőrültem a múltamban történtek miatt. Már lassan egy hete itt vagyok, de még nem mozdultam ki ebből a házból, lehet, hogy rossz ötlet volt ideköltözni. Nem tudom bennem van az érzés, amit akkor éreztem, amikor láttam azt a szörnyűséges pillanatot, persze azóta sincs barátom, bár nem mondhatnám, hogy szerelmes lettem belé, mert akkor nem félnék az újbóli találkozástól. Teljesen belemélyültem a gondolataimba, és alig hallottam meg, hogy csörög a telefon, de hát ki lehet az? Senkinek nem szóltam az érkezésemről.
Már megint képzelődöm, biztosan csak anyuék azok, szörnyen aggódnak, mert mostantól egyedül fogok élni, az ő védelmező szárnyuk nélkül.

– Halló, Bárbara Esposito vagyok! Kivel beszélek? - nem szólt bele senki, csak sóhajtozott… - anyu, ha ti vagytok azok, ne is próbálkozzatok megijeszteni, mert akkor is itt fogok élni egyedül. Remélem világos voltam. További szép napot! – s mérgemben lecsaptam a telefont. Lehet, hogy nem ők voltak, már megint furcsa érzés fogott el, mint akkor régen. Nem az nem lehet, ő már biztosan börtönben van azért, amit 5 évvel ezelőtt tett azzal a nővel. Nem is akarok erre gondolni többet, vége az egyedül létnek, szépen felhívom a legjobb barátnőmet, akit sajnos ott kellett hagynom, ahol eddig éltem. 
– Szia Maite! Bárbara vagyok, csak hallani szerettem volna a hangod. Hogy vagy? Nagyon hiányzol!
– Szia Bárbara! Te is nagyon hiányzol nekem drága barátnőm! Sajnos rosszul, mert nem vagy mellettem. Nincs kivel boldog perceket tölthetek, úgy mint veled. Téged senki sem pótolhat számomra! 
– Hát ezt örömömre szolgál hallanom, mert arra gondoltam, hogy mi lenne, ha ideköltöznél hozzám? Olyan egyedül vagyok nélküled, és így még jobb lenne, mint azelőtt, mert nem kéne figyelni a szabályokra, mint a kolleszba, hanem csak élvezhetnénk az életet, talán még fiúzni is lesz kedvem itt… Mit gondolsz? Megismerhetnéd a régi barátaimat, az egyetlen fiú haveromat, aki még régen járni is szeretett volna velem, és persze az akkori legjobb barátnőmet, meg a többi ismerőseimet… Na mit szólsz az ötlethez?
- Remekül hangzik, már azt hittem meg sem kérdezed, persze, amint lesz munkám, és ebből kifolyólag pénzem veszek ott a környéken egy házat. Rendben? 

– Dehogyis tőlem aztán nem kell elmenned innen soha, még akkor sem, ha már gyereked lesz, meg férjed… elég nagy és félelmetes ház még kettőnknek is. Sok szoba van ott, még 3 nagy család is elfér teljesen kényelmesen. Szóval, mikor jössz el hozzám?
- Megbeszélem anyámékkal, hogy elmegyek hozzád lakni, úgyis mindig azért sírnak, mert ott lógok a nyakukon, és azonnal értesítelek az érkezésemről. Rendben?

- Persze, legyenek tisztában a döntéseiddel. Akkor alig várom, hogy lássalak. Szia! Vigyázz magadra! Remélem minél hamarabb jössz, mert már nagyon hiányzol nekem! Addig is felkészítem a régi barátaimat az érkezésedre.
- Rendben, akkor szia! Szeretlek!Légy jó te is! 
- Én mindig az vagyok, hisz tudod. Szia! És én is szeretlek! - igen szeretem, ő olyan nekem, mint a testvérem, mintha ő Maite Esposito lenne. Nos azt hiszem tényleg ki kellene mennem egy kicsit. Elmegyek zuhanyozni és azután átmegyek az én el nem feledett barátnőmhöz, Catalinahoz. Mostanra már biztosan együtt van azzal a fiúval, jaj hogy is hívták? Áh meg van, Albeiro. Nagyon rendes fiú volt, amikor még ismertem, és azt hiszem mondhatom, hogy jól kijöttünk egymással. Ő nagyon vicces és egyben komoly, felelősség tudó fiú volt. Nem lépte túl a határokat, soha. Ma nagyon meleg nyári időnek örvendhetünk, ezért is esett olyan jól, hogy a víz éppen, hogy csak langyosnak mondható. Nem mondom nagyon jól jött. Már szükségem volt erre a nyugtató, hűsítő érzésre.Már félórája bent lehettem a víz alatt, amikor zajokat hallottam és amikor kinéztem a zuhanyzóból, mintha valaki épp akkor suhant volna el előttem ki a fürdőszobából. Nagyon megijedtem, aztán hirtelen valaki kopogtatni kezdett az ajtón, gyorsan magamra kötöttem egy törölközőt, hogy megnézzem ki az, de mire odaértem már nem volt az ajtóban senki sem, hanem helyette csak egy fehér boríték volt. Nem volt rajta feladó, sem címzett, de ha iderakta akkor biztosan hozzám szólt. Rögtön ki is bontottam, mert kíváncsi voltam mi áll a levélben, de a levél mellett volt néhány fotó rólam, amint zuhanyzok és pakolom a dolgaimat a házban. Mi ez? Valaki követi minden lépésemet, de ki lehet az?  Már megint ez a férfi? Nem az nem lehet...ő már nem lehet itt biztosan börtönben van! Na mindegy megyek, mert sosem fogok elkészülni. Még beletelelt 30 percbe, hogy elkészüljek, de az eredmény mindent elfelejtetett velem. Már azon kaptam magam, hogy azon gondolkozom, mi lenne, ha találkoznék azzal a férfival a múltamból. Szépnek kell lennem az újbóli találkozásnál. Micsoda? Miket beszélek itt, nem hiszem el, amit gondoltam...
Hogy gondolhatok ilyeneket, amikor az a férfi megváltoztatta az életemet?
Kitöröltem a gondolatokat a fejemből és  elmentem meglátogatni a barátnőimet, akikkel olyan régen találkoztam már. Éppen kiléptem az ajtón, amikor megláttam az én régi jó barátnőmet, azzal a fiúval, akiért annyira oda volt. Catalina Libros és álmai pasija Albeiro Santana, és nézzenek oda mögöttük a testvérei, akiket Bayron kivételével utál, mert folyton keresztbe tesznek neki, mert ő nem volt olyan fejlett és ezt most már meg sem mondanám, bár szerintem nem természetes úton lett ilyen, ebben biztos vagyok. 

- Catalina Libros!Hát már meg sem ismersz engem, aki a legjobb barátnőd voltam, persze remélem még az vagyok!
- Bárbara? Nem hiszem el te vagy az? Mit keresel itt, talán nyaralni jöttél a régi házatokba? Hogy vagy? Nagyon hiányoztál! 
- Jaj te is nekem. Gyere ölelj már meg! Nem harapok!Látom azért volt ki vigasztaljon téged!:)Mióta vagytok együtt? 
- Hát igen, mióta is szerelmem? Úgy 4 éve, azt hiszem. Olyan gyorsan repül az idő, hogy már nem merek semmit sem mondani... ami időhöz kötött. Amúgy még nem válaszoltál a kérdéseimre! 
- Jaj igen, bocsáss meg kérlek! Nem nyarlani jöttem, hanem itt fogok lakni, ha nem zavar titeket, hogy újra el kell viselnetek engem? Meséljetek valamit? Mi van veletek?
- Nos most nem jó nekem, mert van egy dolgom. 
- Jaj de titokzatos vagy, már nem mondhatsz el nekem semmit? 
- Jaj dehogyis nem erről van szó csak most nincs időm elmondani, majd máskor. Mi lenne, ha találkoznánk este? Érted jönnék.
- Én ráérek, mint tudod még nincs semmi elfoglaltságom. Szóval mit fogunk csinálni?
- Elmegyünk egy klubba. 2 éve épült és azóta ez a legjobb szórakozó hely, ami itt van. Imádni fogod. 10 órakor nyit én ott leszek nálad már7 órakor, hogy előtte egy kicsit tudjunk beszélgetni is, hogy miről maradtál le. Jó? 
- Hát persze, hogy jó. Már alig várom. Nem tudod, mi van az egyetlen fiúval, akit eltudtam viselni a közelemben? 
- Joséval? 
- Még szép hogy vele? Kivel mással? 
- Hát azóta sem volt egyetlen egy barátnője sem, hogy elmentél, de nem is nagyon beszél velem, majd elmondom miért. Lehet,hogy te is haragudni fogsz, bár te mindig is tudtál józanul gondolkodni így azt hiszem részben meg fogsz érteni engem. Remélem! Na akkor szia este! 
- Szia! - mire gondolhatott, mert ha a külsejére akkor az tény, hogy megváltozott, bár azért biztosan nem haragudnék meg rá. Na mindegy megkeresem jó öreg barátomat Josét. Vagy ne inkább sétálok egyet a parton olyan szép idő van én meg olyan szépen kiöltöztem nem szeretném, ha azt hinné, hogy neki dobtam ki magam. Egy icipici jelet sem szeretnék, ami félrevezetné őt. Ezt már megtanultam az 5 évvel ezelőtti időszakokból. Kellemes idő van. Imádom, amikor a napsugarai simogatják bőrömet és káprázatos színt adnak neki. A tenger illatát, minden ami a természet maga. Bementem a vízbe, úgy ahogy voltam szép ruhámban, mivel ezen a helyen úgy látom még mindig nem szokott senki sem fürödni, pedig olyan szép volt. Ezt a mámorító pillanatot kiabálások szakították meg. Egy férfi és egy nő volt, nagyon durván bántak egymással. Biztos házasok voltak, bár a férfi részéről ez már nem lehetett az.
- Cameron nem tudom mi ütött beléd, de elvetetted a sulykot! Nem lett volna szabad akkor azt tenned, mert engem kevertél bajba vele! Hát nem érted egy nőt bántottam miattad és azóta sem tudom megkeresni, hogy segítsek neki! 

- Ugyan már Juan Miguel! Ne játszd nekem az ártatlan ma született bárányt! Mert nagyon nem áll jól neked ez a színjáték! Hidd el nekem!- Nagyon megijedtem, miről beszélhettek, mi történhetett, amit így megbánt a férfi, hogy tönkrement miatta a házasságuk? Nem tudom, de valamiért felidézte bennem a múltban történteket. A hideg érzés, és ami még akkor történt. Mire kikászálódtam a gondolataim öbléből már nem voltak ott csak a férfi, de amikor észrevett odajött hozzám, nagyon gyors volt és olyan közel jött hozzám, hogy arcunk csak pár milliméterre volt egymástól. Vonzott minden tekintetben, nem tudom mitől volt ez az érzés, azóta soha senkinek nem sikerült ezt tennie velem. Abban a percben megfogadtam, hogy adok egy esélyt magamnak és elengedem magam, ki tudja lesz -e még ilyen alkalmam, hogy így élvezem egy férfi társaságát. Becsuktam a szemem és éreztem hideg leheletét, ahogy közeledett ajkamhoz. Felforrósodott a testem, szívem olyan ütemben vert, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. Kellemes bizsergést éreztem minden porcikámban és azt kívántam ez a pillanat sose érjen végett. Hozzáért a számom és én abban a pillanatban szenvedélyesen kezdtem csókolni. Forgolódtunk a vízben, ahogy csókolóztunk és lassan levette rólam a ruháimat én is ugyanígy tettem. Kicsit sem féltem pedig tudtam ez nekem az első lesz és lehet hogy az utolsó is egyben. Kívántam, ő is kívánt engem, ennek így kellett lennie. Olyan volt, mintha régóta ismerném őt. Olyan jó volt együtt, gyengéd volt, és szenvedélyes, hosszasan együtt voltunk. Biztonságban éreztem magamat mellette. A mennyországban éreztem magam, amikor együtt voltunk. Folyton a nevét suttogtam. 
- Oh, Juan Miguel!Oh, Juan Miguel! - Fantasztikus volt és azt hiszem ilyennek képzeltem el az első alkalmat. Még együtt feküdtünk a parton aztán nem tudom miért de elaludtam, olyan biztonságba ringatott, hogy aludni kezdtem. Mikor felébredtem már nem volt ott egyedül voltam. Azonnal az órámra néztem. Úristen! Késésben vagyok, remélem még mindig nem pontos, mert akkor meg fog ölni. Még hogy én ráérek, otthon leszek, de hát ki számít egy ilyen pillanatra? Nem telt bele 10 perc már otthon is voltam. Régen kicsit hosszabbnak tűnt ez az út. 30 perc alatt megértem beérni, nem hogy 10 perc alatt. Biztos olyan sok energiát kaptam tőle. Juan Miguel...Milyen jó pasi volt vele el tudom képzelni az életem akár a végtelenségig. Ezután lesz kedvem szórakozni az biztos. Éppen levetkőzni készültem, amikor valaki kopogtatni kezdett az ajtón, mire odaértem ismét csak egy borítékot kaptam, de most nem levél volt benne, hanem csak egy cetli, amin egy telefonszám volt és egy utóirat:"Ha még több ilyen csodálatos pillanatot szeretnél!Hívj fel!Juan Miguel." Nagyon megörültem, mert utólag eszembe jutott, hogy el kellett volna kérnem a számát. De örülök, hogy ő is fontosnak találja, hogy jobban megismerjük egymást.Felhívtam a számot,de csak az üzenetrögzítő szólalt meg. Hagytam egy üzenetet neki: "Szia! Ha szeretnél látni akkor holnap gyere a házamba úgy 8 körül!"

2 megjegyzés:

  1. Szia!

    Hát benéztem hozzád:D:D
    Kicsit furinak találom... Megvárom, mi sül ki ebből és ha tetszik, rendszeres olvasó leszek:D:D

    Puszi!

    VálaszTörlés
  2. Oké! Köszi, hogy benéztél és írtál is, kövit akkor írok, ha már látom az érdeklődést rá és később lesz rajta twilight fic is!:)

    VálaszTörlés