Üldöz a múlt-10. fejezet: Újabb lehetőség

Sziasztok meghoztam a fejit és remélem, hogy nem csak egy két komit kapok! Remélem tetszeni fog! Komikat! Jó olvasást! Puszi!

A tanár bejelentése után pár perccel az ajtón kopogtatni kezdtek. És mindenki az ajtó felé fordította a fejét és a tanár megszólalt.
-Nos azt hiszem meg is érkeztek. Szabad! -mondta még ki az engedélyt az ajtón kívül állóknak. Az ajtó kinyílt és mintha lassított felvételt néznénk úgy tértek beljebb az új diákok. Amikor belépett az első lány, én azt hittem hallucinálok, aztán utána a következő. Alice és életem értelme alkották az új diákokat. Persze én tudtam, hogy a többiek is itt vannak, csak ők ketten egy idős testvéreket alkotnak, látszólag. Ledermedtem, amit a többi diák is észrevett az osztályban. Aztán megint kopogtatnak.
-Szabad! -mondta ismét a tanár és az ajtón Jasper lépett be. Azonnal követte Alice és Edward pillantását, aztán tekintete megpihent rajtam. A tanár megköszörülte a torkát, ami miatt még kínosabb csend ülte meg a termet.
-Talán szeretnének mondani valamit, vagy le is ülhetnének.- mondta a tanár türelmetlenül.
-"Úristen még mindig olyan szép az én barátnőm. Miért?" -hallottam meg barátnőm gondolatait, de a "miért" kérdése miatt már nem tudtam tovább hallgatni. Felém tartottak és a padom melletti helyre leült Alice férjével, míg Edward mellettem foglalt helyet. Egy percig sem vette le rólam a tekintetét, és magam sem tudtam ellenállni gyönyörű vonásainak, de valahogy mégis sikerült kényszerítenem magamat. Az óra csiga lassúsággal telt és én úgy éreztem megfulladok, pedig vámpír létemre az lehetetlen. A tanár látta rajtam, hogy nem bírom tovább és felszólított.
-Valami baj Swan kisasszony? -kérdezte talán kissé gúnyosan is. Azt hiszem már nem is kedvelem annyira ezt a majmot, mint pár perccel ezelőtt.
-Nem semmi. Minden a legnagyobb rendben... A legnagyobb rendben. -ismételtem meg magam még egyszer közben Edwardra pillantva, aki szintén engem figyelt. Ekkor a csengő megszólalt és én nem törődve Edwarddal és Aliceszel kirohantam mellettük. Éreztem tekintetüket a hátamon, de nem fordultam meg, hogy megtudjam miért? Miért jöttek pont oda, ahova én éppen előlük menekültem? Rohantam és a következő ajtónál éppen Aileen lépett ki, és én azonnal magammal rántottam, mintha valaki meg akarná ölni és én lennék a megmentője. Igazán vicces jelenet lenne, ha nem érezném valóban úgy, hogy eljött számomra a vég, és ha én ellenség vagyok, akkor a családom is az lesz és nem engedhetem, hogy őket is belekeverjék a bűneimbe. Az udvaron megálltam testvéremmel és ő azonnal kérdőre vont engem.
- Megmagyaráznád, hogy mégis mit jelentsen az előbbi kirohanásod? -kérdezte és én ne tudtam, hogy kezdjem el.
-Itt vannak. -csak ennyit tudtam mondani és reméltem, hogy Aileen tudni fogja, kikre gondolok. Nem, volt szükség további kérdésre, de nem azért, mert megértett engem, hanem azért, mert az ajtón pont ők léptek ki, de már velük voltak a többiek is. Hátrafordultam és azonnal Rosalie gyilkos tekintetével találtam szembe magam. Amit nem értettem, hogy Emmett arcán miért terült el az a szokásos kaján vigyora. Aileen éppen kézen akart ragadni- ezt onnan tudom, hogy hallottam a gondolataiban- amikor Rosalie közelebb lépett hozzám és undorral belekezdett a mondandójába.
-Lám-lám kit látnak szemeim, csak nem egy undorító szörnyeteget, aki tönkre tette az egész családot, amikor az életünkbe lépett? -kérdezte igencsak erős gúnnyal a hangjában, de én sem hagytam magam.
-Ami azt illeti az a család már akkor tönkrement, amikor te csatlakoztál oda. Nem tudom Carlise minek mentett meg egy ilyen beképzelt fruskát, mint te. Tudod mit nem érdekelsz sem te sem a kis családod. A saját érdekedben kerülj el engem, amilyen messze csak tudsz, mert velem nem lehet játszadozni. Remélem érthető voltam. -éppen el akartam indulni, amikor Rosalie visszarántott és belém rúgott, aminek következtében az erdőben találtam magam. Utánam jött és vele együtt a többiek is. Aileen dermedve állt és nézte, amint szétverjük egymást Rosalieval. Mikor a kellő bukfencek és rúgások által az erdő közepére kerültünk én sem hagytam magam. Azonnal használtam képességemet, amit még 10-20 éve szereztem egy nomádtól. Áramot tudtam vezetni a testemmel, amivel ha hozzám értek megráztam, így járt Rosalie is, amikor elkapta a karom, hogy egy újabbat rúghasson belém, de azonnal elengedte a kezem, amikor megráztam őt. A földön feküdt a gyötrődéstől. Aztán magához tért és újból neki futott, de most valami mást kellett használnom, ezért a fájdalom okozást használtam, amit a Volturi egyik tagjától szereztem, és ettől ismét a földön rázkodott. Pár perc múlva újból felkelt, de most már segítséggel, férje, Emmett segített neki, aztán, amikor a lába stabil egyensúlyt talált elengedte és felém kezdett futni. Bekapcsolta a pajzsom és kipróbáltam valamit, amit csak nemrég fedeztem fel. A pajzsommal lökéshullámokat tudok csinálni és miden lökés egyre erősebb lesz. Amikor Emmett azt hitte nem fogok támadni bátrabb lett és gyorsabb iramra kezdett, de amikor már csak 4 méterre volt tőlem egy kisebb lökéssel arrébb taszítottam, de szinte meg sem kottyant neki és azonnal felpattant és felém tartott, amikor egy újabb, de annál erősebb lökést kapott, mint az előbb. Aztán ezt már megérezte, és megállt egy pillanatra, hogy erőt gyűjtsön, de én nem engedhettem, hogy újból támadjon és használtam egy másik képességemet, amit akkor kaptam, amikor anno magamba gyűjtöttem a villámokat a réten. Azóta ha villámokat képezek és magamba szívom, testem felerősíti és így lövöm ki ellenfelemre, ami még jó benne, hogy az erejét is tudom irányítani és most nem akarok ölni csak azt akarom, hogy féljenek tőlem és nem jöjjenek se a családom se az én közelembe. Szépen lassan elkezdtem gyűjteni a villámokat az égen és amikor már elég sok összejött elkezdtem vonzani a testem felé. Éreztem, hogy mindenki engem néz és hallottam a gondolatokat is, amik tele voltak aggódással és félelemmel egyszerre. Edward szintén ugyanezeket az érzelmeket tükrözte. Aztán Emmett lépett és felém kezdett futni még hallottam, hogy Aileen rá kiabált, de mintha meg sem hallotta volna.
-Emmett ha kedves az életed, akkor ezt most ne tedd!- mondta testvérem, de már késő volt. A villámokat Emmettre irányítottam, bár kis ereje volt, azért elég volt ahhoz, hogy a földre nyomja a nagy medvét. Aztán mindenki odasietett hozzá és én nem tudtam, miért tettem ezt, de talán így lesz a legjobb. Odaléptem hozzájuk és egy mondattal lezártnak tekintettem az ügyet.
-Ne aggódjatok nem akartam megölni, csak szeretném, ha megértenétek, hogy nem akarok  senkit sem a közelemben látni. Amit tettem akkor az fáj és nem is tudok tükörbe nézni miatta, éppen ezért nincs szükségem még arra is, hogy ti megalázzatok! Kerüljetek ki ha lehetséges! -mondtam majd Aileennal karon fogva rohantam az iskola felé, ahol már fél órája becsengettek, így lemaradtam kedvenc órámról. Leültünk egy padra és vártuk, hogy kicsengessenek, közben Aileen gondolatait hallottam, amiben felidézte az előző pillanatokat. Azt hiszem, ha lehet ilyet mondani, akkor én saját magamtól is megijedtem az előző harc jelenet miatt. Ha eddig nem is, akkor most már minden bizonnyal utálnak engem. Bár ők is a családomat képezik, persze már csak az én részemről, az igazi családomat akkor is Aileenék alkotják és ő értük bármire képes vagyok. Nem tudom mikor gyűlt bennem össze ennyi düh, harag és bosszú vágy a saját fajtám ellen, de azt jól tudom, ha ezek kiszabadulnának, akkor itt mindenkire halál várna.
-Bella? -szólalt meg Aileen mellettem kissé bátortalanul.
-Aileen, ha a hangod azért fél, amit az előbb láttál, akkor nyugodj meg, mert se titeket se őket nem tudnám bántani. -mondtam, bár ezt nem kellett volna, mert pont ekkor lépett be Edward és minden szavamat hallotta. Gyorsan elővettem az órarendemet és megnéztem, hogy mi lesz a következő órám. Fizika. Remek!
-Aileen, majd később beszélnünk, most órám lesz. Meg kell keresnem a termemet. -mondtam, majd megöleltem és egy puszit nyomta az arcára.
-Várj, Bella! -kiáltott utánam testvérem, amikor én már a lépcsőnél álltam, ami a 4-es teremhez vezet.
-Mondd!
-Hányas teremben leszel?- kérdezte és én tudtam, hogy Edward jelenléte miatt érdekli a dolog.
-Úgy csinálsz, mintha nem tudnád.- mondtam neki, talán egy kicsit durvábban is, mint szerettem volna. Aztán meghallottam a gondolatait, amire ismét hátra fordultam.
-"Coranak és anyának nem szólók erről egy szót sem.Ne aggódj, tudom, hogy értünk tetted!" -üzente gondolatban és én csak bólintottam és eleresztettem egy halvány mosolyt felé. Láttam, hogy Edward nem értette a néma monológunkat, vagyis az enyémet, biztosan nem, de Aileenét igen, mert most nem vontam a pajzsom alá. Még láttam, hogy Aileenhoz lép, de már nem hallottam, hogy miről beszélnek és valahogy most nem is akartam. A gondolatolvasási képességemet azt hiszem egy darabig mellőzni fogom.
-Szia! Csak nem lyukas órád volt? -kérdezte egy ismeretlen férfi hang, de mégsem volt olyan ismeretlen. Felnéztem és megláttam azt a fiút, aki annyira tetszett Coranak.
-Szia! Nem...nem volt lyukas órám, csak nem éreztem jól magam és kimentem a friss levegőre egy kicsit, így órára sem mentem be. Pedig a kedvenc órámról van szó. -mondtam kedvesen, mert talán ő lesz Cora párja és szeretnék vele kedvesen viselkedni.
-Értem, szóval szeretsz lógni, mint a rossz kislányok. -mondtam nevetve és nekem is nevetnem kellett, bár nem a mondatán, hanem azon a röpke jelzőn, hogy kislány. Ha tudnád, hogy az ükükükükük öreganyád ükük anya lehetnék...Nevetséges.
-Nem szoktam lógni, mondtam már, hogy nem éreztem jól magam. -mondtam kissé idegesebben, amitől hirtelen elborult az amúgy sem napos ég és viharfelhők közeledtek.
-Jól van. Azért nem kell felfalni. -mondta nekem ijedten.
-Remek! -adtam hangot a közelgő vihar miatt, mert el is veszthetek a kontrollt a képességem felett és az nem lenne jó. Gyorsan előkaptam a Samsung s5230-as telefonom, gyönyörű piros színű volt és kis virágmotívumokkal volt díszítve. Imádom ezt a telefonom. Tárcsázni kezdtem Aileen számát és két csöngés után felvette.
-Mondd csak Bella már megint ki húzott fel? -kérdezte és hallottam, hogy viccesnek találja az időjárást, ami egyenlő volt az én érzéseim feltárásával.
-Most nincs időm viccelődni Aileen! Nem vagyok jól, feljönnél az emeletre. -kértem őt és hallottam, hogy a háttérben ott vannak Cullenék. Hirtelen féltékeny lettem és emiatt még nagyobb dühroham lett úrrá rajtam. Az ég már teljesen beborult, szinte már feketének mondható volt. Éppen letettem a telefonomat, amikor megszólalt a csengő hangom és villámgyorsan felvettem a telefont.
-Igen?- szóltam bele azonnal.
-Szia kicsim, csak azért hívlak, hogy jól vagy-e. -mondtam aggódva anya. Hát igen a családom tisztában volt vele, hogy ha vihar van azt én is okozhatom. És a költözés miatt sem vagyok mostanság jó passzban és Cullenék ideköltözése is rátett egy lapáttal. Persze valahol boldog voltam, hogy láthatom őt, de tudtam, hogy csak fájdalmat okozna, ha azt látnám, hogy talál magának valakit. Tényleg, vajon van már barátnője? Megint egy csomó kérdés volt a fejemben, miközben a lépcsőn haladtam lefelé és hallottam anya aggódó hangját a vonal túlsó végén. Leértem a lépcsőn és minden szempár rám szegeződött.
-Jaj nem haragudj csak elgondolkodtam, néhány fontos dolgon, csak hogy tudjam mihez tartsam magam. -mondtam ezt anyának, közben Edwardra pillantva, hiszen ráértettem az egészet. Tisztában kell lennem azzal, hogy Edward engem már gyűlöl és biztosan talált már magának valakit, hiszen ő egy rendkívül csodálatos vámpír és nem utolsó sorban szexi is.
-Rendben van kincsem, Őrülnék, ha inkább hazamennél és lenyugodnál. Majd Aileenék elhozzák neked a leckét, bár a tanulásra neked már nincs szükséged. -tette még hozzá.
-Igen anya igazad van, akkor hazamegyek. És gyötröm magam a monoton életemben. szia!
-Ne butáskodj Bella! Szia!- mondta anyám az előbbi mondatom miatt.
-Szeretlek! -mondtam neki ezt ismét úgy, mintha Edwardnak szólna, mert éppen őt néztem a mondatom közben. Egy halvány mosolyt láttam Alice és szerelmem arcán a mondatom miatt.
-Én is kicsim! Én is! -mondta, majd letettük a telefont. Odasuhantam Aileenhoz és éppen akkor csengettek ki és az ajtóban Cora jelent meg aggodalmas arccal. Amint megpillantotta az idegeneket, ha lehet még fehérebb lett az arca vámpír létére is. Aztán gyorsan szorosan magához ölelt és a fülembe súgott valamit.
-Mit keresnek itt? -kérdezte azt, amire én sem tudtam a választ.
-Nem tudom. Kérdezd meg tőlük, most mennem kell. -mondtam majd Aileen és Cora is kapott egy-egy "forró" ölelést és puszit, aztán távoztam onnan.
A kocsimat a parkolóban hagytam, hiszen ha elviszem Aileenék nem tudnak hazajönni a nagy forgalom miatt pedig nem rohanhatnak be az erdőbe, hogy majd haza szaladnak. Vicces lenne a többi diák számára, hogy magassarkú cipőben akarnak futkosni, főleg a közelgő viharban, amit remélem nekem sikerül csillapítanom a kedvenc helyemen. Gyorsan futottam és csak futottam közben ezernyi gondolat járt a fejemben. 10 perc alatt ott voltam a vízesésnél és éreztem, ahogy a testemet átjárja a nyugalom. Kezdtem helyreállni, aminek nagyon őrültem, ennek következtében a nap sütni kezdett, ezért azonnal felhívtam a többieket, hogy jöjjenek haza. Gondolom ők meg szóltak a Cullen családnak. Délután egy óra lehetett, amikor hazamentem és ez alig 20 percembe telt. Elmentem a fürdőszobámba és vettem egy forró fürdőt. 3 órakor lesz a társastánc tanfolyam, vagyis ma fellépésem lesz egy estélyen. Tangózni fogok a táncpartneremmel, akit Jacob Greennek hívnak. Nagyon jól táncol, ezért is kaptam meg őt párnak, mert a tanár engem is profinak tart, így ketten már elég sokszor felléptünk. Sajnos versenyezni nem versenyezhetek, mert a híresség miatt esetleg nem tudnék az emberekkel élni. És én nem akarok bujkálni. Gyorsan elkészültem és a szobámba mentem, ahol már elő volt készítve a ruhám, amibe megyek és az is amiben táncolni fogok. Amit felvettem egy fekete elég kihívó ruha volt. Meglehetősen mini kiszerelésben. Amellett, hogy nagyon mély dekoltázsa volt, még a mell alatt egy kis körben kilátszott minden, ami alatta van és azalatt egy újabb kivágott kör éktelenkedett, amivel a köldököm környékének adott szabadon belátást. Hozzá egy térd fölé érő fekete bársony csizmát húztam fel, aminek a sarka nem volt se túl magas se túl alacsony, inkább valahol a kettő között. A hajamat egyszerűen csak két-két oldalt felfontam és a hátsó résznél rögzítettem, a  frufrumat pedig középen felcsatoltam és persze előtte kivasaltam, hogy szép egyenes legyen. Igazi kubai csajnak tűntem. Tetszett, amit a tükörben láttam. A sminkem csak egy egyszerű barna szemhéjfestékből, szemceruzából és szempillaspirálból állt. Persze az alapozó nem maradhat el, mivel a bőröm elég fehéres nem akarom, hogy lássák. Ráadásul ilyenkor a termek fényekben pompáznak, amitől a bőröm csillognak és a púder ezt egy kissé fakóvá teheti. A számra még tettem egy kis szájfényt, néhány ékszer és már mentem is. Amikor odaértem nagyon meglepődtem, hogy kikkel találom szembe magam. A látványtól , ami fogadott még a testvéreim és anyám is meglepődött. Kezdem elhinni, hogy a sors olykor-olykor, ha nem is akarjuk keresztbe tesz nekünk.