Tiltott gyümölcs-14. fejezet: Megint boldogan

Sziasztok! Meghoztam az új fejit és remélem, tetszeni fog! Nem is beszélnék tovább inkább adom az adagot...

Komikat! Jó olvasást! Puszi!

Végre teljesen boldog vagyok, a lányommal és szerelmemmel Juan Miguellel. A barátnőim is tudják, hogy mi vagyok és nem érdeklik, sőt kifejezetten tetszik neki a tudat, hogy bármit tudok, amit csak akarok.
-És mondd Bárbara nem akarsz még egy gyereket? -kérdezte Maite, amikor a nappaliban ültünk a baráti körben.
-Nos ezen még nem gondolkodtam, bár még nem is nagyon volt rá lehetőségem, hiszen mindig jön egy bonyodalom, ami miatt nem gondolhatok ilyenekre.
-Másrészt meg a lányod úgyis mindig ilyen kicsi marad és dédelgetheted. -szólalt meg most Catalina és láttam, hogy a lányom elszomorodik. Ezt nem hagyhattam, ezért azonnal felvetettem egy ötletet.
-Nos a helyzet az, hogy nem leszek önző, hogy lányom ne élhessen boldogan, csak úgy lenne teljes az élete, ha lenne benne szerelem, de az csak akkor lehetséges, ha kifejlődik és nagyobb lesz...-kezdtem, amire lányom nagyon kíváncsi lett. -Szeretném megkérdezni, ha lányom is szeretné, hogy lehetséges e, hogy lányom fejlődjön úgy 18 éves  koráig. Aztán megállna és olyan lenne, mint egy tinédzser. -fejeztem be és lányom nagyon boldog lett az ötlettől, ahogy szerelmem is.
-Mi pedig vállalhatnánk egy második gyermeket, persze csak ha atyádnak nincs ellene kifogása. -mondta Juan Miguel.
-Lökött. -mondtam és megcsókoltam szerelmemet, aztán mindenki nevetni kezdett és egész nap kacagástól zengett a ház.
-Catalina nem gondolod, hogy a bátyád fia és a te lányod egy kicsit sokat vannak együtt? -kérdeztem kíváncsian, hiszen én már rég tudtam, hogy ők annak ellenére, hogy rokonok nagyon közeli kapcsolatba fognak kerülni. Talán ez miatt is elég sok bonyodalom lesz, de ezt meg lehet előzni.
-Hiszen rokonok és egyenlőre nincs túl sok gyerek a családban, hogy legyen kivel játszani. -mondta és itt Maite barátnőnkre pillantott.
-Mi az? Mit néztek így? -kérdezte Maite egy kicsit elpirulva.
-Nos már csak kéne valaki, akit kényeztethet. -mondtam Catalinanak, aki azonnal vette a lapot.
-Mondjuk Adrian. Láttam, hogy nagyon szikrázik köztetek a levegő. -mondta Catalina és Maite azonnal pipacsa vörös lett. Persze Juan Miguel sem hagyhatta ezt szó nélkül.
-Maite, drága sógornőm... leszel. -mondta és nevetni kezdett.
-Na jól van ebből elég legyen. Foglalkozzatok azzal, hogy mikor lesz az esküvő. -próbálta terelni a témát.
-Na jól van, akkor mikor lesz az esküvő? -kérdeztem Maitet.
-Nem rám gondoltam, hanem rád és Juan Miguelre
-jól van ,tudom, de olyan kis aranyos vagy, amikor elpirulsz. -mondtam és ekkor lépett be az ajtón Adrian és Octavo.
-Drágám megjöttek a barátaid! -kiáltottam fel a lépcsőn, mivel időközben szerelmem felment az emeletre.
-Szia Bárbara! -köszöntöttek a fiúk.
-Sziasztok! Adrian már nagyon hiányoztál Maitenak. -mondtam, mire Maite elvörösödött, ismét.
-Szia Adrian! Hogy vagy? -szólalt meg barátnőm, még mindig zavarban volt az előző miatt. Szegény, de ha ilyen kis butuskák, akkor valahogy muszáj segítenem nekik. Amúgy meg itt van Vanessa és Octavo, ők elég bolondok. Persze nálunk sokkal nagyobb a gond, hiszen Octavo még mindig Annabellaba szerelmes. Régen ők egy párt alkottak, csak nem igazán működött a dolog, így szét váltak és most Annabella boldog José mellett. Legalábbis odáig már eljutottunk, hogy bevallották maguknak és lassan kezdenek összejönni... A szerelem néha nagyon bonyolult tud lenni. Cupido nem könnyíti meg a dolgunkat.
A két szerelmes elvonult valahová beszélgetni, mi pedig folytattuk tovább a csevejünket.
-Na szóval ott tartottunk, hogy mikor lesz az esküvőnk. -kezdtem.
-Mit szólnátok, ha jövő héten lenne, de van egy kis gond. -mesélte szerelmem, amit mi már rég megbeszéltünk.
-Micsoda? -kérdezték szinte egyszerre a többiek.
-Nos szeretnénk, ha szó szerint Isten színe előtt történne a ceremónia. Felmegyünk a mennybe és két hetet ott fogunk tölteni, ami itt lent 2 év lenne. -meséltem most én, amit szerelmem elkezdett az imént.
-Nos, reméljük, hogy boldogok lesztek és hamar letelik az a két év, mert nagyon fogtok hiányozni. -mondták a többiek.
-Ti is nekünk és nagyon köszönjük, hogy megértetek minket.
-Várjunk csak haver! Téged hogy engednek majd fle a mennybe? -kérdezte Octavo.
-Nos atyám nagyon jó szívű és ő is biztosan jobban őrülne, ha fent lenne az esküvő, de mindenkit nem tudok felvinni.-mondtam
-Persze megértjük. Sok boldogságot! -mondták szinkronban, aztán már csak arra lettünk figyelmesek, hogy az ajtó kicsapódik és Octavo elviharzik, majd Annabella utána megy és szegény José hoppon maradt a nappali közepén.
-Mi történt? -kérdeztem José barátomtól.
-Azt hiszem nem tetszett neki, hogy megcsókoltam Annabellat, amiért valószínűleg még kapni fogok, hiszen Annabella megkért, hogy előtte ne tegyem, de hát ki tud ellenállni egy ilyen fantasztikus nőnek. -hadarta el egy szuszra.
-Ne aggódj, idővel minden rendben lesz. -mondtam, amitől megnyugodott egy kicsit.
Aztán visszajött Annabella és valóban nagyon mérgesen pillantott barátomra.
-Annabella azt hiszem egy kicsit túl szigorú vagy Joséval! -mondtam barátnőmnek. Barátnőm? Igen, annyi mindenen keresztül mentünk már, hogy kijelenthetem, hogy ő is azon kevesek közé tartózik, akiket igaz barátnőimnek tartok.
-Bárbara, tudom és sajnálom, de ő is az életem része volt valamikor és nekem fontos, hogy ezután nélkülem is boldog legyen. Ezt csak egy módon lehet elérni, ha szép apránként adagoljuk be neki, hogy José és én együtt vagyunk. Rettentően fáj így látnom őt és én nem is azt mondtam, hogy titkoljuk el előle, csak lassan szeretném a tudtára adni, hogy szerelmes vagyok...-mondta ki végül az utolsó mondatot már halkabban és szomorúan.
-Ne haragudj rám szerelmem! Én csak elfeledkeztem magamról, nem szánt szándékkal tettem, amit tettem, csak melletted a világ semmivé foszlik...Szeretlek! Bocsáss meg! -mondta José és kiment a házból. A gondolatai alapján Octavo után rohant, hogy tőle is bocsánatot kérjen az iménti Octavo számára kellemetlen élmény miatt.
-Várj José! -pattant fel Annabella, de én megelőztem őt.
-Most hagyd, hidd el, minden rendben lesz, csak légy türelmes! -mondtam és megöleltem őt.
Azt hiszem a mai nap alkalmával már nem lesz több kellemetlen esemény. Legalábbis mind azt reméljük. Boldogan nevetve beszélgettük végig a napot és késő este hagyta el mindenki a házat. A boldog gyerekek sokaságától zengett a ház és most hirtelen tova szállt...eltűnt. A lányom remélhetőleg nem sokára boldog tinédzser lesz, mert én nem tudok önző lenni vele szemben. Nem tudom azt kérni, hogy maradjon picike, hiszen talán soha többé nem lesz már gyermek áldás a számomra, de boldog leszek ennek ellenére, hiszen a lányom boldog lenne és unokákat is kapnék. Bár ehhez még kicsit fiatalnak tartom magamat. Ki látott már huszonéves nagymamát? Vicces lenne, persze semmi sem lehetetlen. Bár ha azt a tényt nézzük, hogy ennyi idősen hogy lehetne egy 18 éves lányom, már lehetetlen, az emberek számára az, de nekem egy angyalnak semmi sem lehetetlen, még a boldogság sem. Igen, végre újra önfeledt boldogságban úszhatok, ahogy mindig is szerettem volna és csak remélni tudom, hogy most már semmi sem rontja el az életem harmóniáját. Nagyon remélem!