Üldöz a múlt-11. fejezet: A tánc fellépés

Sziasztok! Meghoztam az újabb fejit a másik törimből és nagyon szomorú vagyok, hogy a saját törimhez még nem kaptam komit! :( De remélem, hogy ennél majd kárpótoltok...Komikat! Jó olvasást! Puszi!

Amikor beléptem az ajtón az első, amit megláttam, hogy a nézők már elfoglalták a helyüket, persze ezzel még nem is lett volna baj, hanem azzal volt, akik az első sorban ültek. A Cullen család, köztük az én egyetlen szerelmemmel. Gondoltam majd ma jól szórakozom és bevetettem a vadmacska énem, ami meglehetősen kihívó és szexi volt. A teremben amúgy minden szem rám szegeződik ilyenkor, ami nagyon is jól esik, de ma valami másra is szükségem volt. Játszani fogok egy kicsit Edwarddal. Nem mintha abban bíznék, hogy féltékeny lesz, mert már biztosan talált magának valakit, de azért játszani szabad, nem? Amikor beléptem egy csomó fiú utánam füttyentett én meg a kezemmel puszit küldtem feléjük, amitől majdnem elolvadtak. Ezután megérkezett Jackob is, aki a táncpartnerem volt. Amúgy ha még nem említettem ő is vámpír. Szerelmes Aileenba és testvérem is belé, de olyan bolondok. Nem hisznek magukban. Jack az alakváltoztató képességet kapta, micsoda mázlista. Néha én is eltűnnék és más bőrébe bújnék, ha tudnék. Jól tudta, hogy miért kezdtem vele kacérkodni, és azonnal megismerte a széken ülő Cullenéket. A pajzsom alá vontam így senki nem hallhatta a gondolatát. Persze az én kis családom már meg sem lepődött, hiszen eddig is Jack húzott ki a bajból, ha valakinek megtetszettem. Persze én jól tudtam, hogy már elrabolták a szívét, ahogy nekem is.
-Szia szép fiú! Jól nézel ki, mint mindig. -búgtam a fülébe és szinte a szájára adtam egy puszit, persze ahonnan Cullenék néztek teljesen úgy tűnt, hogy egy valódi csók volt. Jack tudta, mit kell tennie ezután.
-Hm! Micsoda kellemes fogadtatás, ezt mindig el tudnám képzelni. -mondta, majd ő is úgy tett, mint én az előbb.
-Szia Jack! -köszöntötte Aileen, gondolom, még ha jól tudta is, hogy színjáték, azért féltékeny volt. Elég hosszasra sikerült az ölelés, ami miatt, ha valóban együtt lettünk volna Jackkel még ölni is tudtam volna. Persze mi csak egyszerűen jó barátok vagyunk, amit senki nem vehet el tőlünk.
-Sziasztok! -köszöntött mindenkit állszerelmem és egy forró ölelésben részesítette kis családom. Aztán visszalépett mellém és átkarolta a derekamat, ami miatt nem is értem miért, de Edward morogni kezdett. Persze jól esett, de nem akartam semmi butaságot bebeszélni magamnak, ezért nem adta neki túl nagy jelentőséget.
-Drágám öltöznünk kellene, mert nemsokára kezdünk. -mondtam Jacknek, aki folytatta a játékomat, mintha egy kis huncutkodásra gondoltam volna az imént.
-Oh szerelmem milyen kis huncut vagy. Látom szeretsz velem öltözni. Akkor menjünk! -mondta, majd már ott sem voltunk. 20 perc alatt átöltöztünk és már a színpadon is voltunk, ami elsötétítve csak ránk várt. Amint jeleztünk, hogy készen állunk a függöny felemelkedett, a fények és a zene egyszerre kapcsolódott be. Olyan szenvedélyesen táncoltunk, hogy azt még soha. Mintha valóban vágytunk volna egymás karjába. A testünk egy kis helyet sem hagyott, összesimulva táncoltunk. Szorosan. Aztán amikor vége lett a táncunknak szorosan magamhoz öleltem és megint úgy tettem mintha megcsókoltam volna, ekkor Edward felpattant és kiviharzott a teremből, aminek következtében az összes néző őt bámulta. Én meg egy "büszke vagyok magamra" mosolyt öltöttem az arcomra és meghajoltam a taps áradatnak. Aztán levonultunk a színpadról és az öltözőbe mentünk. Nagyon meglepett, hogy ki várt odabent, amikor beléptem.
-Szia! Mit keresel az öltözőmben? -kérdeztem és a hangom teljesen közömbösnek hatott.
-Szeretnék megbeszélni néhány dolgot. -mondta Edward.
- Szerintem nincs mit megbeszélnünk. Elég világos voltam. -mondtam ezt a választ, mivel nem tudtam, hogy az előző játékra, a múltkori incidensre, vagy a szörnyeteg mivoltomra gondolt-e. Ez a válasz mindegyik lehetőségre megfelelt.
-Szerintem meg igenis sok mindent meg kell még beszélni. -mondta kissé idegesebben. Ebben a pillanatban viszont valaki kopogtatott az ajtón. Persze én jól tudtam, hogy Cora lesz az. Biztosan megérezte, hogy mi van...és jött megmenteni, aminek most nagyon hálás vagyok.
-Tessék! -kiáltottam ki az ajtón és Cora lépett be rajta. Azonnal a pajzsom alá vontam, hogy Edward előtt ne bukjunk le.
-Oh..azt hittem, egyedül vagy. -játszotta a tudatlant.
-Semmi baj Cora. Nem zavartál meg semmit. -mondtam neki.
-Akkor rendben. Csak azért jöttem, hogy szóljak Jack már menni szeretne. -mondta, ami által Edward morgott egyet. Nem foglalkoztam vele, inkább tovább húztam az agyát.
-Köszönöm, hogy szóltál. Majd otthon átöltözöm, mert itt túl sok a kukkoló. -mondtam és láttam, hogy Edwardnak tetszett, amit mondtam, mert azt az imádni való féloldalas mosolyát kaptam válaszul, amitől ha tudtam volna elolvadok. Legszívesebben odarohantam volna hozzá és szétcsókoltam volna a kívánatos ajkait. Megráztam a fejem, hogy kirepüljenek belőle az ehhez hasonló gondolatok. Majd egy utolsó szíven döféssel kivonultam a szobából.
-Menjünk nem szeretném, ha Jack megharagudna rám és akkor nem köszönni meg az éjszaka ezt a tökéletes táncot, ahogy szokta. -mondtam, majd Coraval kiléptünk az ajtón. Már csak Alicet kellett valahogy kikerülnöm, ami nem ment túl könnyen, de azért sikerült. Aztán az egész család gyorsan távozott. Hazafelé száguldottunk, amikor eszembe jutott az én nagymamám, akinek olvasni szoktam egy-egy történetet. A neve Amabel Moore. Imádtam ezt az idős nénit és remélem, még sokáig olvashatok neki. A háza az erdőhöz közel volt így bármikor átfuthattam hozzá, ha kedvem volt rá. Mindig megnyugtatott. Meséltem neki Edwardról, persze nem akartam, hogy szívrohamot kapjon, ezért mindent azért nem mondtam el, csak kitaláltam egy történetet. De jól tudja, hogy még mindig nagyon szeretem őt. Amint leparkoltunk a szobámba szaladtam a kedvenc könyvemért, ami hasonló volt az én szerelmi életemhez, csak vámpír mentesen.
Gyorsan ott termettem Amabel házánál és kopogás nélkül, amit persze ő engedett meg, beléptem az ajtón. Azonnal a szobája felé vettem az irányt. Egész úton éreztem, hogy valaki követ, de nem akartam a gondolatában vájkálni, mert megfogadtam magamnak, hogy csak csalódást okoznék magamnak, ha olyat látnék, amit nem akarok.
-Szia kedvesem!- köszöntött széles mosollyal Amabel. Amint testem körül éreztem ölelő karjait ellazultam és édes gyermeki nyugalom járta át testemet, mintha valóban nagymamám karjaiban térnék nyugovóra.
-Szia nagymama! -mondtam neki, hiszen valóban annak tartottam, ahogy ő is engem az unokájának. -Bocsáss meg, hogy késtem, de tudod ma volt a fellépésem. -néztem rá boci szemekkel.
-Ugyan kedvesem, a fő, hogy itt vagy. -mindig is olyan elnéző volt velem. Persze ő azt hiszi, hogy én az Bella vagyok, aki az ő barátnőjének az unokája. Mivel Amabel még az osztálytársam volt a gimiben. Olyan gyönyörű nő volt, nem is értem, miért nem talált magának valakit. Azonnal elkezdtem olvasni, majd átjött Jack is, mivel jól tudta, hogy itt talál. Eltáncoltuk neki, amit nemrég előadtunk és mondhatom nagyon el volt varázsolva. Az érzés, hogy valaki figyelt ekkor már elmúlt. Valamiért úgy éreztem, hogy Edward volt az és engem figyelt, ezért úgy tettem, mintha finoman viselkednék a barátommal egy idős hölgy jelenlétében. Még sokáig beszélgettünk és megint szóba jött Edward. Aztán elmeséltem, hogy Edward itt van, amitől mintha őrült volna. Majd szépen lassan hazamentünk, mivel már későre járt.
-Szia Bella azt hittem már haza se akarsz jönni. -mondta Aileen egy ölelés kíséretében. Hát persze ilyenkor szoktunk elmenni vásárolni és bulizni.
-Rendben Aileen, pár perc és mehetünk, de ma ne vásároljunk kérlek, mert nincs kedvem, csak bulizzunk egy nagyot. -mondtam, amibe ő azonnal beleegyezett, ami igen csak gyanús volt nekem, de nem kerítettem neki túl nagy jelentőséget. 20 perc alatt elkészültem és már indultunk is a kedvenc bulinkba, ahol mindig sokat nevettünk. Egész éjjel csak táncoltunk és megint úgy éreztem, hogy valaki figyel. Cora sajnos nem tartott velünk. Van egy olyan érzésem, hogy szerelmes lett abba a fiúba, aki remélem, hogy nem egy mocsadék, mert akkor el kell felejtenie.

Valamikor hajnal tájban tévedtünk haza és ha nem vámpírok éltek volna a házban a nevetésünkre biztosan felkeltek volna. A jó kedv a szobámba érve persze azonnal elmúlt, mert megpillantottam a falon függő portrémat, amin Edward undorral tekint vissza rám. Aztán megéreztem egy idegen szagot, ami nem is volt idegen, Edward itt járt, de miért?

Ezt táncolták:
http://www.youtube.com/watch?v=WT2I3FmwyrE