Üldöz a múlt-12. fejezet: Lebuktam:

Sziasztok! Meghoztam a 12. fejezetet, remélem tetszeni fog nektek! Kérlek titeket írjatok komikat, mert így úgy érzem nem tetszik nektek a törim...Szóval komikat! Jó olvasást! Puszi!


Még mindig nem tudtam, hogy Edward miért járt a szobámban. Szinte mindenhol ott volt az illata, mindent alaposan megfogott, amit valóban nem értettem. Vajon azért volt itt, hogy megtalálja a gyengeségem, ha éppen bosszút akar állni.
A gondolat menetemet nem tudtam tovább folytatni, mert Aileen és Cora nevetve jöttek be a szobámba, ismét lefelejtve kopogni az ajtómon.
-Szia Bella! Hallom jól szórakoztatok az éjszaka! -mondta Cora. Persze, ha nem lenne szerelmes, akkor ő is velünk tartott volna.
-Nocsak te is jöhettél volna angyalom, ha nem rabolták volna le a kicsi szíved! -színészkedtem barátnőmmel, aki megjátszott sértődöttséggel adta tudtomra, hogy szíven találtam.
-Ugyan Bella, hagyd már szegényt, hiszen így még úgy sem fogja bevallani nekünk. -mondta Aileen folytatva, amit elkezdtem.
-Na jó, ha nem szálltok le rólam, akkor azonnal távozok a szobádból! -jelentette ki az említett. És melle alatt összefonta a két kezét.
-Jaj, hát megbántottuk a kicsi lelki világát ami kis húgunknak. -mondtam Aileennak, aki felnevetett mellettem.
-Na jó ebből elég legyen lányok. -lépett be a szobámba anya. Azonnal megérezte az idegen illatot, de nem szólt semmit, mert tudta, amúgy is sokat gondolok rá, akkor legalább ne kelljen beszélni róluk.
-Köszi anya, hogy legalább te békén hagyod a "szerelmi életem" -mondta Cora anyánknak a szerelmi életet idéző jelbe téve.
-Ugyan Cora nem azért jöttem, hogy leállítsam a lányokat hanem, hogy én se maradjak le semmiről. -jelentette ki any nevetve, amire Cora még nagyobb sértődöttséget tettetett.
-Ugyan Cora tudod, hogy csak jót akarunk neked. -mondta Aileen és mindenki nevetni kezdett.
-Na jól van lányok el kellene kezdeni öltözködni, mert sajnos ma nektek suli, nekem meg munka a suliban. -mondta anya és félre húzta a száját, amikor a munkáját említette.
-Így van. Engedjetek készülődni! -mondtam nekik színészkedve, mintha eddig miattuk nem tudtam volna készülni.
-Halljátok menjünk, mert zavarjuk a mi kis Bellankat.- mondta Aileen a többieknek és azzal már ott sem voltak. Még hallottam, hogy önfeledten nevetnek a szobájuk felé tartva. Én pedig neki álltam készülődni az iskolába.
Gyorsan lezuhanyoztam, aztán a szobámba siettem, ahol valaki kikészítette a ruhámat az iskolára. Megint egy idegen illat lengett a szobámba, de ez most nem Edward volt, hanem....Alice. Itt járt Alice és ruhát készített ki nekem, ami valljuk be elég kihívó volt. Egy arany csillámlós ruhát választott, amit nem rég vettem és hozzá a kedvenc arany színű szandálomat, ami olyan sokszor volt rajtam, de nem baj, mert imádtam. Egyszerű cipő, de mégis gyönyörű és ez így volt szép. A hajamat összegumizta úgy, hogy a frufrumat kihagytam, aztán egy pár szál hajacskát a hajam köré tekertem, mintha a hajam lenne a hajgumi. És egy-egy tincset elölről hátra feszítettem és belerejtettem a hajzuhatagba. Tetszett ez a hajviselet, amit ebben a pillanatban találtam ki és ahogy a tükörbe néztem, nagyon tetszett, amit ott láttam.
-Ezt összehoztuk. -mondtam is Alicre is gondolva, hiszen a ruhát valószínűleg ő választotta, bár lehet, hogy én is ezt vettem volna fel.
Aztán neki álltam a szokásos sminkemnek. Kihúztam a szememet egy arany árnyalató barnás szemceruzával és a szemhéjamra egy arany színű festéket festettem. Még tettem egy kis szempillaspirált a szempillámra és az arcomat púderrel bekentem, majd az ajkaimra tettem egy bronzosabb árnyalatú szájfényt. És az összkép nagyon gyönyörű volt. Mintha nem is én lettem volna, mintha egy idegen nézett volna vissza rám a tükörből. Még magamra kaptam egy kabátot, hiszen elvileg ma hidegebb időre számíthatunk, ezért, hogy ne keltsek gyanút jobban fel kell öltöznöm. Egy élénk sárga szövet kabátot vettem magamra és egy hozzáillő színű táskát vettem magamhoz, amibe gyorsan belepakoltam a könyveimet, telefonom, mp4-em és egy kis sminket, ha szükségem lenne rá. Aztán magamhoz vettem a kocsikulcsot és már ott sem voltam. Amikor leértem a többiek megigézően néztek rám és csodálatukat egy kacsintással jelezték nekem.
-Na, ha megcsodáltatok, akkor mehetnénk is esetleg. -mondtam neki pár perc elteltével.
-Persze menjünk, hiszen Bella ma hódítani fog. -mondta Aileen.
-Talán tudsz valamit, amit én még nem? -kérdeztem tőle, de nem válaszolt csak ment tovább, ahogy Cora is és anyu.
-Hé a falnak beszélek vagy mi? -kérdeztem sértődötten, amire mind nevetni kezdett. Bolondok.
Az iskola felé haladva elgondolkodtam a volán mögött. Annyi mindent megéltem már és most hol vagyok. Boldogtalan boldog vagyok. Mikor leszek önfeledten nagyon-nagyon boldog? Kérdeztem talán csak magamtól, bár ha magam sem tudom, akkor ki adja meg a sok kérdésre a megfelelő választ.
Amikor odaértünk minden szem rám szegeződött és én őszintén szólva csak, akkor jöttem zavarba, amikor megpillantottam szerelmemet a kocsijánál állva a testvérei között. Még a szája is tátva maradt a látványomtól, azt hiszem. Bár ezt elég nehéz elhinnem. Aileen és Cora is észrevette mindezt és csak nevetve Alice felé biccentettek, amit nagyon, de nagyon nem értettem. Talán ellenem akarják őket uszítani és ezért előbb meg akarják nyerni őket. Nem! Azt nem engedhetem, nekem már csak ők maradtak.
Nagyon mérges lettem és ezt Jasper is megérezte, aztán jött a szokásos vihar keltés. Ezt Aileenék észrevették és gyorsan mellém léptek, hogy lenyugtassanak, ami most sikerült. De nem adom fel, ha kell ölök is a testvéreimért.
-Hagyjatok békén! -kiáltottam a testvéreimre, amit nem akartam, de már mindegy. Aztán elfutottam, persze csak emberi tempóban, amire az összes diák engem nézett és senki nem értette, hogy mi történt az imént. Még én sem...
Gyorsan elővettem az órarendemet, hogy megtudjam, mi lesz az első órám, spanyol hála Istennek! Siettem a nyolcas terembe, ahol a nyelvi órám lesz. Amint beléptem a terembe, becsöngettek és én leültem a szokásos helyemre, a hátsó padba. Sajnos ezen órámon Edward is itt lesz és mellettem szokott helyet foglalni. Éppen ebben a pillanatban lépett be és látta, amikor levettem a kabátomat és ekkor mindenki engem és őt nézett, amit nem értettem, miért van. Lassú határozott léptekkel felém indult és én nem tudtam, hogy fogom megúszni ezt a beszélgetést. Szerencsére nem kellett kitervelnem, mert Aliceékkel együtt a tanár is belépett és az ő óráján nem szokta megbeszélgetni. Na nem mintha a többin igen, csak az övén semmiképpen sem szoktam és nem is fogok...
tök jó óra volt, leszámítva, hogy mindenkinek a padtársával kellett beszélgetni, természetesen spanyolul, amit Edward szeretett volna kihasználni, de én gyorsan hidegre tettem.
-Figyelj! Bármit akarsz mondani, nem vagyok rá kíváncsi, most óra van, akár tetszik, akár nem! -mondtam határozottan és ezek után nem is próbálkozott többet, hanem csak a feladatot csináltuk. A többi órán is mintha a tanárok is ellenem lennének a padonként közös feladatot kaptunk.  Aztán eljött a várva várt tesi óra, amin az első órában kosaraztunk a másikon meg akrobatikus mozdulatokat gyakoroltunk, persze a párom itt is Edward volt. Minden feladatot tökéletesen megoldottunk, aminek őrültem, mert kaptam egy ötöst, ahogy Edward is. Ezek után a másik kedvenc órám jött a biológia, amin szintén közös feladatott kaptunk. Mikroszkóppal kellett megvizsgálni különböző növényeket. Aztán a házi feladat sem volt semmi. Szintén közös feladat volt, szóval Edwarddal találkoznunk kell ahhoz, hogy megcsináljuk. Saját magunk kell növényeket gyűjteni és megvizsgálni a következő órára. Ami csütörtökön lesz. Van erre a mai nappal együtt két napunk. Szuper! Nem igazán lelkesedtem egy újabb találkozásért főleg nem iskolán kívül. Aztán francia órán feleltetett a tanár, persze itt is kaptam egy ötöst, majd Edward is felelt, végig mellettem állt arra az esetre, legalábbis a tanár szerint, ha segítenie kellene egy kérdésnél. Persze nem volt rá szükség, ezért neki teljesen más kérdést adott fel a tanár, ha már kihívta a táblához. Természetesen ő is ötöst kapott, aminek a lelkem mélyén őröltem, csak éppen nem mutattam ki senkinek sem. Még magamnak sem akartam bevallani. Aztán a kocsimban hagytam egy cetlit a többieknek, hogy ne keressenek.
"Rajzolni mentem, ne aggódjatok értem! Puszi!
U.i.:A kocsimra vigyázzatok! Otthon találkozunk..."
Aztán a kedvenc rétemre hajtottam, ahol rajzolni szoktam, ahogy most is tettem. A kocsimban mindig van rajz eszköz, így azt csak előveszem, ha szükség van rá.
Megpillantottam a fán két kis madarat, amik szerelmesen egymáshoz simultak és úgy csiripeltek, valószínűleg egy szerelmes dalocskát. Úgy szeretnék én is ilyen szerelmesen Edwardhoz simulni és ölelő karjait magamon érezni. Amikor készen voltam a rajzzal a monogramomat rá firkantottam, majd egy szívecskét rajzoltam a lap sarkába és belevéstem a Edward és az én nevem kezdőbetűjét. És a szívecske alá még egy vallomást is írtam, ami csak ennyi volt: "Szeretlek Edward!"
Aztán belehelyeztem a mappámba, ahol a többi rajzom van és haza felé vettem az irányt. Körülbelül 20 perc alatt hazaértem és a nappaliban egy ijedt Aileent láttam és Corat, aki szintén rémült volt.
-Mi az? Miért vágtok ilyen ijedt arcot?- kérdeztem és ekkor betoppant Jack és mintha őt kérdeztem volna válaszolt a testvéreim helyett.
-Csak van egy rossz hírünk. -mondtam és ekkor már én is megijedtem.
-Anya? Mi történt? anyával történt valami? -kérdeztem megrémülve, de ekkor anya jött be az ajtón és én a nyakába ugrottam, amire nem számított és így elestünk az ajtóban.
-Jaj kicsim! Rég nem őrültél már nekem ennyire. -mondta nevetve és ha tudta volna, miért viselkedtem így...
-Sajnálom, csak a lányok nagyon megijesztettek az imént. -vallottam be az igazat.
-Csak arról van szó, hogy lebuktunk.- mondta ki végül Cora, hogy miről volt szó.
-Micsoda? Ki előtt buktatok le és miért? -kérdeztem, mert még mindig nem értettem, miről van szó.
-Hát a kis játékotok Jackkel, ami Edward miatt van. Most már mindent tud a te kis Edwardod. -mondta Aileen kicsit gúnyosan és természetesen megértettem, mert mindenkit csak magamnak akarok. Aztán felrohant az emeletre és én összetörten pillantottam utána,majd Cora szólalt meg.
-Edward látta, amikor a parkban csókolózott Jackkel és így lehet, hogy mást hisz Jackről és Aileenről. -mondta, majd éreztem, hogy sírni szeretnék, de előtte kirohantam a házból és nem volt kedvem visszamenni oda. Napok óta voltam már a kedvenc helyemen, közben ejtettem egy vadászatot, hogy ha visszamegyek, akkor jóllakottan menjek, mert anélkül bármi történhet. Szegény Aileen most mindenki valami rossz ribancnak hiszi, aki lenyúlja a testvére barátját. Nem voltam azóta táncolni sem és sehol sem, ahová eddig mindig elmentem. Csak ülöm a vízesésemnél és várom, hogy lemenjen a nap, majd új erővel visszajöjjön.
Aztán megint azt éreztem, hogy valaki figyel és amikor felnéztem a vízesés tetejére megláttam egy ismerős arcot. Engem figyelt, majd felém kezdett közeledni a szikláról lefelé ugrálva....