Tiltott gyümölcs-15. fejezet: Szelek szárnyán

Sziasztok meghoztam a T. gy. 15. fejezetét és bár egy kicsit rövidre sikerül, azért remélem, hogy tetszeni fog és kapok érte egy két komit! Szóval jó olvasást! Puszi!

Juan Miguel és én feljöttünk a Mennyországba, ahol holnap összeházasodunk...
Már nagyon várom és remélem, hogy örökké együtt leszünk, ahogy a nagy könyvben megvan írva. Szeretem őt és soha nem akarom elveszíteni. A megpróbáltatásokat is túlélte a szerelmünk és remélhetőleg ezentúl is átvészeljük a nehézségeket.
/Másnap az esküvőre készülve/

Annyira ideges vagyok. Lányom és egy nagyon kedves angyal segít elkészülni, mivel egyedül teljesen leblokkoltam. Éppen a házamban vagyok, és fürdők. Már 20 perce áztatom magamat, szóval ideje lenne kiszállni valahogy. Már éppen azon voltam, hogy segítséget kérek, amikor végül sikerült kiszállni. Persze, amint magamra tekertem egy fürdőlepedőt, lányom kopogtatott az ajtón.
-Gyere! -kiáltottam lányomnak.
-Hallottam, hogy kész vagy, így bejöttem hozzád.
-Köszönöm! Akkor kimegyek és elkészíthettek. -mondtam, amire lányom elmosolyogta magát.

A hajam és a sminkem egyszerűen elképesztőre sikerült, na és a ruhámról ne is beszéljünk...
A hasamban valami ismeretlen, de mégis jó érzés volt. Mint amikor az ember először szerelmes, vagy amikor elkészül az érettségivel, az első iskolanap, az első csók és minden más, ami még ismeretlen az ember számára. Ez az ismeretlen ma az életem egyik legszebb napja. Amióta megismertem Juan Miguelt számtalan olyan pillanat volt az életemben, amikor boldog voltam, de ez a nap más, ahogy a lányom megismerése is az volt. Egyszerűen annyi minden történt már azóta, hogy végre rátaláltam a boldog életre szerelmem és lányom mellett. Ezer és ezer kép merül fel bennem és sosem áll meg, ha egy emléknek vége szakad, jön egy újabb kép boldogabbnál boldogabb pillanatokkal.
Elkészültem. Mielőtt még kilépnék a nagy közönség elé, valamit meg kell  néznem. Vajon hogy vannak most a lentiek?
Gyorsan tükrös asztalomhoz léptem, ahonnan oly sokszor figyeltem mindenkit, aki fontos számomra. A képen először Catalina és Albeiro jelent meg lányukkal és újdonsült gyermekükkel Enriquevel. Nagyon édes kis baba és ha jól látom, akkor nagyon hasonlít Albeirora. A következő pillanatban pedig már Bayron és Ximena párosát láttam, ahogy körülöttük futkározik Eduardo és Ximena karjában ott sírdogál a kislányuk, Elena. Majd kíváncsi voltam, hogy telik José élete és ahogy elnézem éppen a nászéjszakáján van, szóval őt most inkább hanyagolom, mert nem érdekel a nemi élete...Maite és Vanessa is megtalálta a boldog élet titkát két nagyszerű vámpír mellett, akik nem mellesleg Juan Miguel barátai. Igazából még nem tudom, hogy ez mennyire komoly számukra, de szerintem Maite és Adrian nagyon jól kijönnek egymással és szeretik egymást annak ellenére, hogy még nem merték bevallani egymásnak.
-Anya! Le fogod késni a saját esküvőd! -szidott le lányom, hiszen már 10 perce rám várnak.
-Jézusom! Akkor nyomás! -mondtam és kiléptem az ajtón. Olyan sokan voltak, hogy elakadt a lélegzetem. A tömeg csak engem akart látni Az én boldogságomat.
Atyám büszkén az oltárhoz kísért és szerelmem kezeibe csúsztatta az enyémeket.
-Vigyázz rá és tedd boldoggá, ahogy a lányotokat is! -mondta szerelmemnek, aki szinte azonnal bólintott. Még szép...
-Úgy lesz! -nyomatékosította Juan Miguel az előző mozdulatát.
-Akkor kezdhetjük? -kérdeztem türelmetlenül.
-Nyugalom lányom, a vőlegény úgy sem tud
 elszaladni! -oltott le atyám.
-Elnézést, csak szeretnék végre csakis magamnak nyilvánítani. -kértem bocsánatot egy vallomás kíséretében.
-Kedves angyalok és eme szent kötelékbe lépő szeretteim azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúi legyünk két szerelmes életének összekötésében. Ha valakinek van valami ellenvetése a házassággal kapcsolatban az most szóljon, vagy hallgasson örökre! -kezdte atyám és szerelmemmel végig egymás szemébe néztünk és szemünkben ott ragyogott a boldogság apró csillaga, gyémántként kápráztatta el azt, aki beletekintett ebbe a szempárba.
Körbe néztünk, de senki sem akarta elrontani ezt a gyönyörű napot, így a szertartás folytatódott.
-Akkor most mindkettőtökhöz lenne egy nagyon fontos kérdésem. Először a leendő férjjel kezdem. Juan Miguel Negros akarod-e az itt jelen lévő Bárbara Espositot hites feleségedül, amíg a világ a világ? -kérdezte szerelmemhez fordulva. Ő először rám nézett és aztán válaszolt.
-Még azután is akarom. -mondta azzal a kápráztató mosolyával az arcán.
-És te Bárbara Esposito akarod-e az itt jelen lévő Juan Miguel Negrost hites férjedül, amíg a világ a világ? -tette most fel a kérdést, amire nekem kellett válaszolnom.
-Igen, akarom. -feleltem magabiztosan.
-Akkor ezennel férj és feleséggé nyilvánítalak titeket. Csókold meg a menyasszonyt!- mondta és újdonsült férjemtől megkaptam a hitvesi csókomat. Valahogy ez a csók más volt, egy korszak kezdetét éreztette velem. Egy új boldog korszak kezdetét.

/eltelt a két hét, földi időben 2 év.../
Ma megyünk vissza a földre, ahol már annyi minden történt. Maite és Adrian végre hivatalosan is összejöttek, ahogy Vanessa és Octavo is, így legalább José és Anabella boldog lehet. A két kis apróság pedig már másfél évessé cseperedett. Az idő villám sebességgel telt, és mi még csak itt sem lehettünk, de hát mit lehet tenni, nekünk is van életünk. Lányom azóta elindult a fejlődésén, mert atyám megengedte, hogy nagyobb legyen és teljes életet élhessen később, ha úgy látja, hogy készen áll rá. Vajon mennyire hiányozhattunk nekik? Mert nekünk mélységesen hiányoztak és már alig várjuk, hogy megszeretgessük az összes jövevényt. A lefelé menet mindig sokkal gyorsabb, mint felfelé, bár ezt sosem értettem.
-Sziasztok! -köszöntöttem a nagy népet, mivel a nappalim közepén volt mindenki. Hirtelen egy csomó ember szakadta nyakunkba és én azt sem tudtam, hogy kit öleljek jobban.
-Jól van azért meg ne fojtsátok drága feleségem, mert nem akarok nélküle élni. -mondta szerelmem amire mindenki nevetni kezdett.
-Szia te vagy Elena Brígida Libros! Jól tudom? -kérdeztem Ximena lábain csücsülő kislánytól, aki kérdésemre mosolyogni kezdett és hallottam a gondolatait.
-"Igen! Szólnál anyának, hogy cumit akarok?" -üzente gondolatban és én felnevettem.
-Mi az? Mi történt? -kérdezte Bayron.
-Semmi csak azt üzenik, hogy cumit kérnek. -adtam át a postát és Ximena távozott a kis mohóval.
-Szia! Te pedig biztosan Enrique Esteban Santana vagy. -mondtam, amire a kis herceg megsimogatta az arcomat és gondolatban arra gondolt, milyen szép vagyok, de nem annyira, mint az ő anyukája.
-Hát ez szép, de nem haragszom. -mondtam neki és megszorongattam a kis orrát, persze tényleg csak megfogtam neki...
-Mit mondott? -kérdezte kíváncsian Catalina.
-Csak azt vázolta fel nekem, hogy milyen szép vagyok, de aztán arra jutott, hogy az anyukája a világ legszebb nője.-meséltem a látottakat.
A nap egyszerűen még egy angyalnak is megerőltető volt és a nap végén jól esően estem be az ágyamba, ahol most már Juan Miguel is, mint férjem pihenhet éjjel. Persze mi nem alszunk, de huncutkodásra még szükséges kellék az ágy. Egy újabb nap, ami boldogságban telik el és a mai naptól fogva igyekezni fogok, hogy bepótoljam az elszalasztott időszakot! Mindent!