Üldöz a múlt-17. fejezet: Cora szerelmes

Sziasztok! Meghoztam az újabb fejit, remélem őrültök...és tetszeni fog! Megér pár komit? :) Jó olvasást! Puszi!

Már hetek teltek azóta, hogy végre az egész család együtt van és Charlotte nincs többé. Cora elárulta, hogy szerelmes és szeretne azzal a fiúval együtt lenni, de az imádott férfi ember...
-Csak nem az a Caleb gyerek? -kérdeztem Corat és ő félve bólintott.
-Nos engem sem érdekel, hogy ki az aki boldoggá tesz téged, a lényeg, hogy szeressen és képes legyen érted, akár meghalni. -mondta húgom. Igaza volt és engem sem érdekel, hogy ki az aki elrabolta a szívét, de legyen rendes vele, és valahogy nekem nem tetszik ez a Caleb gyerek.
-Jól van persze, ezzel én is így vagyok. Na ki vele, mit szeretnél, mit tegyek? Nézzek bele a privát szférájába? -kérdeztem kacsintva, és húgom azonnal elpirult. Persze ő még mindig...nem tapasztalta meg azt, amit én Edwarddal.
-Nos, ha nem lenne gond, megtennéd? -pislogott párat, hogy hitelesebb legyen a kérése.
-Rendben, de a pilláidat inkább Calebnek rebegtesd, ha lehet. -mondtam nevetve, aztán már ott sem voltam. Szerelmemmel kézen fogva sétáltunk az iskola felé és minden szem minket nézett, pedig már tudták, hogy együtt vagyunk. Néhányan irigykednek, néhányan pedig azt lesik mikor tehetnek nekünk keresztbe, csak úgy  heccből.
-Drágám, akkor majd beszélünk, most mennem kell randevúm van egy másik férfival. -mondtam és csibészesen végig simítottam kedvesem mellkasán, akinek arany szemei éjfeketévé változtak a vágytól.
-Ezt ne csináld!
-Szeretlek! -mondtam majd gyors csókot nyomtam szerelmem ajkaira, aztán megindultam Caleb felé, aki amint meglátott kiegyenesedett.
-Szia Bella!-köszöntött kedvesen, de nagyon feszült volt. Mintha izgulna valami miatt.
-Szia Caleb! Nos arra gondoltam, hogy jó vagy franciából? -kérdeztem tőle, aki nagyon meg volt lepve és hirtelen azt sem tudta, hogy mit válaszoljon.
-Igen, de az órákon te is szóval nem igazán értem, hogy minek kellenék én neked. -mondta.
-Nos igazad van, nem nekem kellenél, hanem a húgomnak Coranak. Tudod, ha én tanítanám, akkor  nem tudnék vele szigorú lenni és ezért egy idegen személy kellene. Te pedig nagyon jó vagy franciából. -soroltam az indokaimat.
-Cora tudja már? -kérdezte, és láttam, hogy amikor kiejtette a nevét felcsillant valami a szemében. Caleb boldog, mert a húgom közelében lehet. Remek, akkor nem is kell olyan sokat bajlódni vele...
-Persze, ő kérdezte, hogy te jó vagy e én meg mondtam, hogy igen és téged választott. -mondtam neki, amitől nagyon boldog lett. Sugárzott a boldogságtól, már majdnem elszálltam én is miatta.
-Jól van, akkor ma ráérnél iskola után. Persze azért ne túl korán, hiszen más leckéje is van és el kell jönnie velünk vásárolni, de tudod mit, eljöhetsz velünk, ha akarsz. -ajánlottam fel neki, amibe azonnal belement.
-Rendben akkor suli után velünk jössz. Várunka parkolóban. -mondtam, aztán már ott sem voltam. Éppen a tanár előtt léptem be az osztályba és rögtön szerelmem mellett foglaltam helyet. Az óra csiga lassúsággal telt és én azt hittem, sosem lesz vége ennek a napnak.
Délután drága húgom már türelmetlenül várta szerelmét, ahogy én is. Meglepett, hogy  Edward és Caleb együtt jöttek ki az iskolából.
-Sziasztok! Azt hittem már, sosem indulunk el. -mondtam és szerelmem az egész iskola előtt neki tolt a kocsinak és szenvedélyesen csókolni kezdett, amit nagyon nem értettem.
-Hiányoztál! -mondta szerelmem értetlen arckifejezésem láttán.
-Te is nekem! -mondtam és visszarántottam egy csókra, ami szintén nagyon szenvedélyesre sikerült.
Aztán beszálltunk a kocsiba. Mondanom sem kell, hogy a két turbékoló galambocska a hátsó ülésre kerültek és Aileen mögöttünk jött a kocsijával. Bementünk a plázába és azonnal lerohantuk a butikokat. Persze a fiúk nem voltak oda az ötletért már akkor sem, amikor kipattant a pici kis fejünkből, de Coraért még Edwardot is magamra haragítom, csak legyen végre boldog, aztán majd kiengesztelem az én hűséges hercegemet valahogy. A bronz hercegemet. Nem jár mindenkinek a szőke, nekem egy ilyen félisten jutott és nagyon megvagyok elégedve az ajándékommal és remélem, hogy egy életre szól. Az én buta fejemben ilyen gondolatok jártak, míg a többiek nevetve vásároltak, még Caleb is jól szórakozott Cora oldalán. Olyan aranyosak voltak így együtt és talán ebben a pillanatban változott meg valami, valami, amitől más szemmel nézem Cora leendő férjét és remélhetőleg az én testvéremet. Mindig is vágytam egy fiú testvérre.
Körülbelül 2 óra telt el és azt hiszem, mindennel elkészültem és mindent megvettem, amit akartam. Annyi új ruhát vettem, hogy már be sem fér a gardróbomba ez a sok holmi, de még a többiek...
-Na sziasztok! -jött oda mellénk Edward és elég sejtelmesen csillogott a szeme. Na majd én kiderítem, hogy mi történt a hátam mögött. De esküszöm, hogy ha rossz volt, azt nem ússza meg!
-Mi az? Mit tettetek a hátam mögött? -kérdeztem kíváncsian, de senki sem felelt, legalábbis nem azt, ami valóban történt.
-Semmi Bella. Ne aggódj annyit! Minden a legnagyobb rendben. -mondta Cora és Aileenra kacsintott. Na ezek azt hiszik, hogy engem át tudnak verni? Hát nem, ha harc, hát legyen harc. Ti akartátok.
-Ajaj, Bella valamire készül. -szólalt meg Cora. Mindegy úgy sem tudja, hogy mi az. Szóval nyugalom.
-Semmire sem készülök. Minden a legnagyobb rendben. Ne aggódjatok annyit! -mondtam ugyanazt, amit az imént nekem mondtak.
-Jól van, ha mindenkinél minden rendben van, akkor akár mehetnénk is, mert nekünk még franciáznunk kell. -mondta Caleb. Olyan aranyos volt, ahogy elpirosodott miután felfogta, hogy nagyon félreérthető volt, ahogy kifejezte magát.
-Ne aggódj Caleb, értettük, hogy mire gondoltál. -nyugtattam meg, hiszen szegény folyton beég a mai nap folyamán.
-Köszi! -mondta egy mosoly kíséretében, de nem mosolyogjon ennyit, mert még a végén húgom féltékeny lesz, és akkor aztán kapok.
A haza úton nagyon sokat nevettünk, de még mindig nem tudtam kideríteni, hogy mit titkolnak előlem, de nem baj, én türelmes vagyok. Aztán nagyon sokáig tanultak húgomék, de volt egy olyan érzésem, hogy már rég nem a leckével foglalkoznak...A nappaliban ültünk, amikor hirtelen zajokat hallottam a lépcső felől. Mindannyian odamentünk és a szerelmes pár jött le az emeletről, méghozzá fülig érő mosollyal. Hát igen ez a szerelem. Mondtam már, milyen édesek együtt?
Azt hiszem, hogy éjjel készítek egy portrét a kettősükről, mert nagyon megihletett. Már csak anya számára kell valakit találni. Remélem, hogy menni fog. Már ki is eszeltem egy gonosz tervet. És Jackob lesz a segítségem, legalábbis Aileennál. Anyánál meg majd keresek valami jó kis doktort, bár anyámon és Carlisen kívül még nem ismerek más jó orvosokat, szóval ez nehéz lesz, de majd igyekszem...
-Nos, akkor én most már mennék. Cora nagyon ügyes, nem is értem, hogy eddig miért nem ment neki a francia. Szinte mindent elsőre megjegyzett. -mesélte zavartan Caleb.
-Nos talán csak egy jóképű fiúra volt szükség. -mondtam és kacsintottam egyet a szememmel. Igen a tervem. Mint mondtam ha harc, hát legyen harc. Most kezdem el. Szegény párocska, mindketten felvették a paradicsom színét. Aztán egy nagyon mély érzelmes pillantást vetettek egymásra és én azonnal előkaptam a fényképezőgépemet és megörökítettem a pillanatot. Persze erre mindketten rám néztek azzal a "ezért még megöllek" nézéssel, aztán Caleb úgy távozott, mint a szélvész.
-Mondd, nem kellene elkísérni őt, hiszen az erdő neki még nem veszélytelen. -mondtam Coranak és ismét rákacsintottam, amitől megforgatta a szemeit.
Ezután én felmentem a szobámban és pár perc elteltével Edward kopogtatott az ajtón, ezt onnan tudom, hogy hallottam a gondolatokat. A vásárlás óta mindenki fejébe belenézek, hiszen előttem senki sem titkolózhat. Ha én mindenkivel megosztok mindent, akkor elvárom, hogy velem is ezt tegyék.
-Drágám? Jól vagy? -huppant le mellém szerelmem. Mélyen beleszippantottam az édes illatába és közelebb bújtam hozzá.
-Szeretlek! -mondtam, mintha ez válasz lett volna a kérdésére. Persze valahol válasz volt, hiszen jól vagyok, mert egy ilyen félistent szerethetek és az a félisten is viszont szeret engem, akkor miért ne lennék jól?
-Én is szeretlek! -mondta és állam alá nyúlva felhajtotta a fejemet, hogy aztán szenvedélyesen megcsókolhasson. Elmélyítettük a csókunkat és ez volt életem legszenvedélyesebb csókja, amit valaha is váltottunk. Nem mondom azt, hogy amit valaha is kaptam, mivel csak egy férfi csókolt meg eddig és az Edward volt. Ő életem értelme, szerelme...a MINDENEM!