Tiltott gyümölcs-27. fejezet- Mégis létezik a boldogság:

Sziasztok! Meghoztam az első könyv utolsó fejezetét...Sajnálom, hogy tegnap nem tudtam hozni, de tudjátok év vége és nagy teperés van...Remélem, tetszeni fog nektek és kapok komikat! Jó olvasást! Puszi!

Juan Miguel szemszöge:

Az évek peregnek és te még mindig nem vagy velem. Elmentél és most már tudom, hogy örökre, nélkülem. Szeretlek! Ezt súgom az esti szélben. Már nem fáj annyira, mint akkor, amikor elmémbe először szivárgott be a tudat, hogy nem vagy többé. Már együtt tudok élni a gondolattal, hogy elvesztettelek téged. Téged, akit annyira szerettem és még mindig szeretek. El kell, hogy felejtselek. De hogyan?
-Apa, apa! Szólj már José Pablonak, hogy igyekezzen, mert elkésik az ünnepségről. -lépett lányom a szobámba. A szobába, ami egykor szerelmemmel közös szobánk volt. Most már csak az enyém. -De hiszen még fel sem öltöztél. Miért vagytok ilyenek? -kapta fel a vizet Isabella és kiviharzott a szobából, sőt ha jól hallottam, akkor még a házból is.
Elindultam hát fiam szobájába, hogy el tessékeljem a bálba, és aztán jó magam is neki láttam a készülődésnek. Nem akartam nagyon puccosan kiöltözni, hiszen senkinek sem akarok tetszeni.
-Fiam kész vagy már? -kérdezte és egy halk kopogás után beléptem a szobájába.
-Igen, kész. -jelentette ki José Pablo és megpördült előttem, hogy alaposan szemügyre vehessem kinézetét. Rettentően jó képű fiatal "ember" volt.
-Isabella, hol vagy? -hívtam lányomat, de nem felelt. Kimentünk a ház elé, ahol végre megtaláltam lányomat. Gyönyörűen nézett ki. Azt hiszem, ha ebben a ruhában megy a bálba, akkor Leopoldonak lesz miért féltékenynek lennie.
-Mi történt, végre feléledtetek, vagy mi? -gúnyolódott lányom, amire fiammal szúrós pillantással jutalmaztuk őt.-Mindegy is, csak menjünk végre. Leopoldo úgy tudja, hogy nem megyek miattatok. -tette még hozzá, majd felpattant és elindultunk a nagy estére.
Útközben nem is szóltunk egymáshoz. Nem láttuk értelmét, ha valaki megszólalt volna, abból veszekedés kerekedett volna. És az senkinek sem jó.

Még csak 1 órája megy az egész bál, de már most meg van a hangulat. Hatalmas tömeg volt és szinte mindenki táncolt. Megpillantottam a barátaimat és azonnal odasiettünk hozzájuk.
-Sziasztok! -köszöntöttem őket, és gyerekeim is így tettek.
-Maite? Nem láttad véletlenül, merre ment Leo? -kérdezte lányom.
-Én azt hittem, hogy veled fog idejönni.-magyarázta Maite, és lányom, ha lehetett, akkor most fal fehér lett.
-Micsoda? Én mondtam neki, hogy nem jövök, de mégis itt vagyok. Ez most hosszú, de azt mondta, hogy akkor veletek fog idejönni. -mesélte Bella.
-Nem értem, mi történhetett. -szól közbe Adrian. -Leo nem szokott csak így elkószálni.
-Az lehet, de egyszer mindennek eljön az ideje. -mondta lányom, majd mérgesen odébb állt.

Az este további részében mindenki jól érezte magát. A gyerekek is sokat táncoltak és élvezték az estét. Persze mivel még többségében kicsik voltak itt, ezért a többiek hamar elmentek. A gyerekeknek hamar le kell feküdniük.
Próbáltam még maradni, hiszen megígértem a gyerekeimnek. És amit megpillantottam a tömegben, nem hittem a szememnek. Mégis életben van? Tekintetünk találkozott és én majdnem elájultam. Nem hittem a szememnek. Éreztem a kettőnk közti szikrázó levegőt, amit csak nála szoktam érezni. Közeledni kezdtem felé, de ő a tömegbe szaladt és nem tudtam követni. Legalább is elég nehezen ment. Lassan követtem, és láttam, hogy a tömeg közt mindig hátra pillant, hogy lássa, követem-e még. Amikor végre elég közel kerültem hozzá és megpillantottam rám mosolygott, aztán azzal a diadal ittas mosolyával ajándékozott meg. Éppen meg akartam érinteni, amikor hirtelen elmentek a fények és a zenék. Áramszünet lett és ő eltűnt. Elmenekült előlem.


Isabella szemszöge:

Nagyon mérges voltam, amiért Leo hazudott nekem. Ilyet még sosem csinált és nem értettem, hogy mi történhetett, ami miatt még sem azt tette, amit nekem mondott. A tömegben elég nehéz volt őt keresni. Mindenki táncolt és eléggé izzott a levegő a parketten.
Már éppen fel akartam adni, amikor megpillantottam Leot. Viszont ahogy megpillantottam, az kicsit sem előnyös helyzet volt. Olyan nagy harag gyúlt bennem, hogy féltem, magamban is kárt teszek azzal. Feldúltan elindultam a bárpulthoz, ahol állítólagos szerelmem egy másik nő karjaiban volt. És mondhatom kicsit sem látszott ellenkezésnek, amit tett.
-Szia Leo! Esetleg bemutatsz a hölgynek? -kérdeztem kiemelve a hölgy szót, hiszen ezt a ribancot nem nevezném hölgynek. Leo rémülten pillantott fel rám és szinte azonnal ellökte magától a zsákmányt.
-Bella? Szia! Hát te? -dadogott össze-vissza. Ez is azt bizonyítja, hogy most valami hatalmas bűnt követett el.
-Nyugalom! Nem akarok zavarni, én csak gondoltam köszönök nektek. ÉS reménykedtem benne, hogy megismerhettem az új zsákmányt. Persze nála mindennap új a zsákmány és én nem győzők ismerkedni velük. -játszottam magam és a lány idegesen felpofozta őt és arrébb állt. Elég mérges volt. Ez megalázó lehetett, de ez van. Engem is ebben a pillanatban aláztak meg. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is ezt kapom tőle, amikor én egy rohadt látomástól már úgy éreztem, hogy megcsalom. Pedig talán nem is én lettem volna a csaló, hisz ez a jelenet későbbre szól...
Visszaindultam apámhoz, és úgy tettem, mint aki jól végezte dolgát. Ahogy haladtam a tömegben, megpillantottam apát és egy nőt, aki elképesztően hasonlított valakire. Amikor jobban fókuszáltam az arcára, fejbe ütött a felismerés. Már épp ki akartam mondani a nevét, amikor hirtelen minden áram eltűnt. Sötét és csend lett mindenhol. Mire végre visszajött az áram, ő már sehol sem volt.

José Pablo szemszöge:

Szerelmemmel táncoltam az esti éjszakában. A kék buli fények megvilágították gyönyörű testét. Nem győztem betelni szépséges porcikáival. Úgy dörgölőzött tánc közben, mint egy kiscica. Oh milyen édes kiscica.
-Szeretlek!-búgta kéjesen a fülembe.
-Én is nagyon nagyon szeretlek! -válaszoltam és szenvedélyesen megcsókoltam őt. Valóban szerettem őt. Nem telt el perc, hogy ne járt volna a fejemben.
Az est további részében valami különöset éreztem. Olyan volt, mintha valami közeledne. Valami új, aminek talán mindenki fog őrülni.
-Menjünk el! -ajánlotta Marina és én készségesen teljesítettem kérését.
-Rendben. Menjünk! -ismételtem meg szerelmem szavait és elindultunk.
A házunkba mentünk és bezárkóztunk a szobámba, ahol már annyiszor voltunk együtt.
Ha lehet, akkor szerelmem még édesebben és szenvedélyesebben csókolt meg, mint eddig. Egyre vadabb és követelőzőbb lett csókja és én tudtam, mit kell tennem. Lassan, óvatosan felemeltem a karomba és az ágy felé kezdtem araszolni közben egy pillanatra sem hagytam abba szerelmem csókolgatását. Finoman felfektettem az ágyra és fölé gördültem. Két karjával nyakamba csimpaszkodott és úgy csókolt tovább. Nyelve táncba kezdett nyelvemmel. Lágy zenére táncoltak. Kiemeltem hajából a rózsa formájú hajdíszt és az éjjeli szekrényre helyeztem. Aztán nyakát kezdtem lassan kényeztetni, míg szerelmem hangjával varázsolt el. Erősen a hajamba túrt és már én sem bírtam magammal. Kicsit erősebben magamhoz rántottam és vadul csókolni kezdtem az ajkát. Ő is így tett. Aztán ajkai nyakamra tévedtek és szívni kezdték. Tudta, hogy ezzel mekkora örömöt okoz nekem. Már jól ismerte, hogy melyek azok a mozdulatok, amikkel a fellegekbe repít és én szintén ismertem az övét. Óvatosan megemeltem a törzsét és alá nyúlva lassan, érzékien lehúztam a ruhája cipzárját. Aztán követve kezem vonalát, csókolgatni kezdtem a vállát. Aztán szerelmem következett. Lehúzta rólam a zakót, majd segítettem neki és levettem magam a pólómat. Ezután visszatértem szerelmem ruhájához és jó lassan lehámoztam szerelmem. Marina kéjesen ismételgette a nevemet, szerelmesen.
Amikor ő már csak egy bugyiban volt, fordítottunk helyzetünkön és ő került felülre. Kikapcsolta az övemet és a nadrágomat, majd egy laza, gyors mozdulattal lerántotta rólam. Szerelmesen végig csókolta a testem a nyakam ívétől kezdve. Én közben halk sóhajokkal adtam tudtára, hogy nagyon is jó, amit csinál.
Már csak egy ruhadarab állt az utunkba. Szerelmem egy rántással lefejtette rólam a bokszerom. Ismét a nyakamtól lefelé haladva hintette be testem lágy édes puszikkal. Majd kezét férfiasságomra helyezte és először lassan haladva kényeztetni kezdte. Szexisen a szájába helyezte és úgy kísért a gyönyör kapujába. Természetesen én sem hagyhattam szerelmem ilyen édes gyönyör nélkül, így gyorsan megfordítottam pozíciónk, így én voltam felül. Lehúztam róla azt a csipke csodát, ami utamat állta. Először én is körbe hintette vágya legforróbb pontját, vigyázva, hogy még véletlenül se érjek túl közel hozzá. Amikor teljesen kiéheztettem végre kényeztetni kezdtem. Először ujjaimmal játszottam benne, majd nyelvem lassú táncába kezdett. Feltáncoltam vele a mennyországig.
Miután mindketten eljutottunk abba a bizonyos kapuba, szerelmem fölé gördültem. Marina szorosan a derekam köré kulcsolta lábait, én pedig óvatosan behatoltam szerelmem birodalmába. Egy pillanatra megálltam, míg lágy csókot leheltem kedvesem édes ajkaira. Aztán lassú ütembe haladtunk a "hegy"  csúcsára. Marina csípőjét megemelve próbálta tudtomra adni, hogy gyorsabb ütemre vágyik és én ezt készségesen meg is adtam neki. Egyre vadabb ritmusba kezdett testünk és egyre hangosabb sóhajok kísérték táncunkat. Szinte egyszerre értünk a mennybe. Én még néhány utolsó erősebb lökéssel küldtem őt a paradicsomba, amit szerelmem egy szerelmes csókkal köszönt meg.
Amikor végeztünk, szerelmem fáradtan hullott mellém, pontosabban a karjaimba.
-Szeretlek! -suttogta fülembe, madj ismét megcsókolt.
-Szeretlek! -vallottam meg én is, amit ebben a pillanatban éreztem.
Aztán mindketten álomra hajtottuk fejünket. Reggel természetesen nagy bajban voltunk, hiszen nem éppen erre számítottak apámék...