Munkából szerelem-előszó:

Sziasztok megint! A prológust most hozom, mert az már kész van... Ez egy kis ízelítő a továbbiakhoz, remélem tetszik és kapok érte komit. NEM EGYET! :) Szóval jó olvasást! Komikat! Puszi!

A nevem Isabella Marie Swan. A világ legjobb kéme vagyok. Mindössze 17 éves, de már most többet értem el, mint a nálam sokkal idősebb emberek. Talán a fiatalságommal sokkal jobban megtudom téveszteni az embereket, akik után kémkednem kell. Volt már, akit el kellett csábítanom, ha értitek, ahhoz, hogy megtudjam, ki is ő, de nem bántam, mert nekem ez a munkám. Ha azt kérdeznétek tőlem, mi a bizalom, akkor azt felelném, hogy az nem létezik. Hiszen az én munkám csak akkor valósul meg, ha az emberek nem bíznak valakiben és akkor jövök én képbe. Már 13 éves korom óta kém vagyok, azóta amióta a szüleim meghaltak egy titokzatos eset során, meg  akartam találni a tettest, bár még azóta is keresem őket. Ekkor találkoztam egy lánnyal, aki azóta meghalt, mert lebukott az egyik "kuncsaft" előtt. Ő tanított meg eme munka fortélyaira...A neve Joan Artemson. Ő utána adtam az álnevemet, aminek a keresztneve mindig változik, de Joan családnevét használom, mert hálás vagyok neki, mindenért. A mostani álnevem az anyai nagymamám keresztneve, Josephine Artemson. Éppen a napokban hívott egy kórház igazgatója, hogy az új munkaerőről tudjon meg néhány dolgot. Most éppen pakolok, hogy aztán elfoglaljam az új házam, ami a munkám során szükséges lesz...