Tiltott gyümölcs-3.fejezet: Mégis van remény...

Hát sziasztok! Meghoztam a 3. fejezetet a saját történetemből. Annyira boldog vagyok, hogy már két rendszeres olvasóm van, ez nekem annyira jó érzés. Már látom értelmét a blogomnak és talán azt is elhiszem, hogy nem is írok olyan rosszul....Na ezt nem azért mondtam, mert elbíztam magam, hanem, mert még csak most kezdem elhinni, hogy valakinek egyáltalán tetszik a törim. Köszi nektek! Puszi! Jó olvasást! És komikat, ha kérhetnék....! :)

Valóban negyed óra alatt már ott volt nálam és együtt elmentünk, hogy elfelejtsük a múlt eseményeit. Jó volt ott és boldog, mert ez az este felidézte bennem az összes emlékemet, amit velük tölthettem régen. Míg nem történt velem az a dolog, ami mindent megváltoztatott. Most mégsem tudtam erre gondolni, boldog voltam és az volt a fontos, hogy újra barátok legyünk mi hárman és ki tudja talán még Vanessa is belefér a csapatba. De ez majd még idővel eldől. A jövő rejtélye marad. Bár egy biztos, hogy a nővére bandája soha nem lesznek a mi csapatunk bővítői, mert ők nem olyanok, mint mi. Álom világ az, amiben élünk és erre ha nem is hamar, de előbb utóbb rá kell jönnünk. Nem tudom én mikor jöttem rá talán most, amikor volt időm ezen gondolkozni, mert csak most jöttem rá mennyire szükségem van mind arra, amit 5 évvel ezelőtt itt hagytam, mert gyáva voltam szembe nézni a múltammal. A szörnyű tragédiámmal, amit egyetlen ember, egyetlen férfi okozott nekem és amit még senkinek sem meséltem el. Talán mert magamat okolom azzal, ami történt, amit már rég el kellett volna felejtenem, de nem tudtam, vagy talán nem is akartam. Miért érzem úgy, hogy az a férfi a múltamból ugyanaz, aki felébresztette bennem mindazt, amiről azt hittem soha nem lesz rá senki sem képes. Ő az, tudom, érzem itt legbelül. A csókja, az édes lehelete, a teste, minden, ami őt képezi, ugyanaz, mint aki engem megbabonázott. Igen ehhez nem fér kétség. És amit érzek iránta, és mi az, amit Juan Miguel iránt érzek? Ugyanaz a két gondolat, amit ő szül a fejemben, ugyanaz a két érzés, amit ő vált ki belőlem...és én neki adtam most már a testem is, csakis neki, mert szeretem, de istenem, hogy is gondolhattam, hogy működni fog. Hiszen ő házas, egy nős, persze a két szó  egy és ugyanaz, én nem leszek második, arra nem lennék képes, de istenem, ha végre megtaláltam, amit soha senkitől nem fogadnék el. A SZERELMET. Nem adhatom fel, ha egyszer olyan nehezen találtam meg az oly sokaknak oly szent érzést, nem csak egy érzést, ez több, mint csak egy érzés, ez maga a csoda, ami férfi és nő között megtörténhet. Mellette minden porcikám boldog, biztonságban vagyok, szeretem, megértem, hiányolom, simogatni akarom, megérinteni minden egyes porcikáját, mert... igen, most már bevallom ő az életem. Nem félek ettől az érzéstől sokkal inkább attól, hogy egyszer elmúlik, de nem bennem múlik el, hanem ő benne, mert érzem, hogy ő is ugyanígy  érez, vagy ha még nem, majd így fog érezni és nem fogja kibírni nélkülem egy percig sem. Biztos vagyok ebben és még abban, amit iránta érzek. Már tudom mi az a szerelem, bár így 21 évesen kellett erre rájönnöm, de tudom, hogy ez annál tovább tart majd, mert ő az igazi. Még ha el is veszítem őt, ha a felesége győz is, azért lesz majd mit mesélnem a rokonok unokáinak, büszkén mondhatom majd el, hogy én küzdöttem a szerelmemért, és hogy ők is tegyék, ha van valaki, aki mindennél kedvesebb számukra. Lelkiismeret furdalásom van, amiért az egész este azzal telt el, hogy csak arra gondoltam, vajon mit csinál most, vajon gondol rám és ő is úgy érez ahogy én. Persze már a jövőmet is megalkottam gondolatban, amit vele akarok tölteni örökkön örökké! Persze ennek is van előnye, hogy nem tudtam a többiekre koncentrálni, mert így legalább nem kötöttem bele egyik ellenfelembe sem. Menni szerettem volna, de most mindenki olyan boldog volt és José is elengedte magát és már nem láttam, hogy zavarná őt Catalina. De volt valami furcsa is, mintha másként közeledne hozzám is és Catalinahoz is. Biztos megint képzelődöm, de nem adok esélyt rá, hogy megtörténjen bármi is főleg, mert most már tudom mi a szerelem. És ezt Juan Migueltől tudom, mert ő adott meg mindent, ami kiváltotta belőlem ezt a meleg, kedves, legyőzhetetlen érzést. Gondoltam nem szólók senkinek sem, hanem csak úgy elmegyek, és majd holnap mindent megmagyarázok nekik. Szép lassan kiosontam onnan és elindultam hazafelé. Zajokat hallottam a hátam mögül és megfordultam, majd amikor visszafordultam előre hirtelen ott termett előttem az álom férfi, Juan Miguel. Fülig érő mosollyal fogadtam a meglepetését, mert remélem, hogy annak szánta. Meglepettségembe és persze mérhetetlen örömben nem tudtam megszólalni. Persze nem úgy tűnt, hogy ő szeretne mondani valamit, ezért volt olyan csodálatos pillanat, ami 3 percig tartott, de akkor azt kívántam, hogy örökké tartson.
- Szia Juan Miguel! Mit? Mit keresel itt? Talán te is jöttél egy kicsit szórakozni? - Nem én csak erre jártam és láttam, hogy éppen hazafelé tartasz, gondoltam ide köszönök.
-Áh, csak köszönni jöttél. Nos, akkor értem mi ez az arc, amit most vágsz. Tudom házas vagy és most jön az a rész, hogy még szereted a feleséged...., de én nem bánom akkor sem, ami történt, mert ha ez is volt az utolsó, hát így tettem meg, erre számítva...életem első és egyben utolsó legszebb pillanatát éltem át azzal, akit szeretek. - ez valahogy meglepte őt, de ugyanakkor mintha meg is könnyebbült volna.Biztosan azon a részen volt könnyebb, hogy már előre úgy tettem meg a dolgot vele, hogy tudtam nem lesz folytatás. Fájt, hogy ennyi volt még annak ellenére is, hogy tisztában voltam a döntéseim következményével is. Most azonban meglepett engem, ez egy pozitív meglepődés volt.
- Nem én nem szeretem a feleségem, és számomra is ez volt életem legszebb pillanata és ha azt vesszük, hogy milyen boldog voltam, amikor veled öntött el a boldogság, akkor mondhatjuk úgy is, hogy nekem is ez volt az első. Tudod a feleségem nem hozta ki belőlem soha ezt az érzést így mondhatjuk te voltál az első. És igen én is szeretlek! Bár van valami, amit szeretnék elmondani, de még nem most és ha akarod addig nem is találkozok veled, hogy ne mondhasd azt, hogy befolyásoltam az érzéseidet.
- Nem, én szeretnék találkozni veled és szeretném éreztetni veled, hogy megértem a bizalmadra. Szeretlek!
- Szeretlek! - jött a válasz a fel nem tett kérdésemre, hiszen csak kiöntötte a lelkét előttem és boldog voltam, mert ez mindent felül múlt. Megöleltem és csókokkal borítottam be a testét, ami még ruhában is olyan izgató volt, mint nélküle. Bevetettem egy mondatot nála, amit már tinédzser korom óta szeretnék bevetni egy férfinél, bár ezt első alakalomra szántam, de nem baj, mert úgy érzem minden egyes alakalom olyan lesz, mint az első.
- Szeretnék mondani valamit, ha most eljössz velem a házamba.
- Rendben mondd csak.
- Nem, úgy értem, hogy a házban fogod megtudni, amit mondani szeretnék neked. 

- Oh, akkor siessünk hozzád!