Üldöz a múlt-2.fejezet:Kérdések és válaszok

Sziasztok, hát elhoztam a várt fejezetet. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Szeretném, ha nem is írtok komikat,mert ugyebár nehéz-tisztelet a kivételnek- ezért csak arra kérnék minden olvasómat, hogy legalább pipáljon, hogy tetszett, vagy nem. Az irományom alján lehet jelölni a lehetőségeket. Nagyon megköszönném mindenkinek! Jó olvasást! Puszi mindenkinek!

Már több órája beszélgettünk és már nagyon késő volt, de mi nem aludtunk így bármeddig maradhattam. Egész reggelig beszéltünk.
- És mondd Bella mi a képességed? -kérdezte tőlem Esme. -Mivel kint azt mondtad, hogy rajtad Alice képessége sem hat. - hát igen a vámpírok jó megfigyelők és sosem felejtenek.
- Nos, én képes vagyok irányítani a föld 4 elemét, a vizet, a földet, a tüzet és a levegőt. Ha közülük csak 3at keverek iszonyatos vihart keltek, amint láttátok, bár most jelen volt a föld is. Sok vihart keltettem már, de csak egy volt az, amikor eluralkodott rajtam az erőm és akkor az majdnem végzetes volt, majdnem elpusztult egy egész város. Az idők múlásával jött egy új képesség, ami egy mentális pajzs. Ez a pajzs megvéd mind a fizikai, mind a szellemi képességektől. Ugyanakkor azt a vámpír, akit aláveszek szintén megvédek és le tudom másolni a képességét. Bár ezt a képességet csak egyszer használtam, akkor jöttem rá eme képességemre. Itt kaptam egy olyan képességet egy nagyszerű vámpírtól, hogy láttam az emberek és a vámpírok múltját, még az emberi életüket is láttam. - mindenki ámulva hallgatott és csendben végiggondolták a hallottakat, de a csend megtört a legkedvesebb hangnak köszönhetően, de sajnos nem hozzám szólt, hanem Carlisehoz.
-Carlise, ez hogy lehet? Minden vámpírképesség 1 éven belül kiteljesedik. Hogy lehet, hogy annyi vámpírév után jött még egy, ráadásul nem is akármilyen képesség volt? - ezt a kérdést még én sem tudtam megválaszolni, de még Carlise sem volt rá képes, pedig ez nagy szó. Ő mindig tudta mindennek a magyarázatát. Nem akartam, hogy ez most mindenkinek elvegye a kedvét, így most én tettem fel a kérdést, bár egy kicsit talán túlságosan is gyanús volt, hogy Edwardnál kezdtem a kérdezést, de már késő volt visszavonni.
- Na hagyjuk a képességemet, majd idővel megismeritek. -ezen kijelentésemnek nagyon örült Alice és még Edwardon is láttam valamit, amit talán titkolni próbált. - Edward te is mesélnél magadról? - a meglepődött arcok láttán kissé zavarba jöttem és örültem, hogy vámpírlétemnek köszönhetően nem tudok elpirulni. Gyorsan folytattam a kérdést. -Tudod gondoltam, ha már te voltál az, aki meglepődöttségedet jelezted is apádnak, akkor talán te tapasztaltabb lehetsz a többieknél. - és azt hiszem, hogy eltaláltam azt, amit valójában így gondoltam, de nem ez volt az oka, hogy őt kérdezem először. Az oka valami más volt, valami ami sokkal erősebb minden kapocsnál.
-Nos én még nem szeretnék erről mesélni, mert akkor mindenki megtudná és mivel még Carlise sem tisztelt meg engem a történetével én sem vagyok hajlandó elmondani senkinek sem. - megértettem az okát, de Carliseét is. Bólintásommal adtam tudtára, hogy elfogadom a döntését és csak egy kérdésem volt hozzá.
- S azt legalább elárulod, hogy mi a képességed? -először láttam rajta, hogy ezt is elakarta utasítani, de aztán mégis kimondta a választ a kérdésemre.
-Nos é gondolat olvasó vagyok. -mondta és nem értettem mi az a vonás az arcán, mitől ráncolódott a homloka és legfőképpen mi járt a fejében. Megint az a sok kérdés, és most ismét nem kapok rá választ, mert kérdésemet több szempár is figyelné.Gondoltam inkább elterelem a témát, de azért még hozzáfűztem, hogy ne aggódjanak, Carlisenak nyomos oka van, hogy ne mondja el.
- Nos tudjátok én emberkora óta jól ismerem Carliset és higgyétek el nekem, eléggé nyomos oka van a titka megőrzésére, bár ezt csak érzi így. biztos vagyok benne, hogy ti nem ítélnétek el, de legyetek vele türelmesek, egyszer majd megadja magát. Lehet úgy érzitek ennyi együtt töltött év után még mindig nem bízik bennetek, de nem erről van szó, hanem a reagálásotoktól. Igaz Carlise? -fordultam az említetthez és ő bólintással jelezte az igazamat. Bár ezzel nem az volt a célom, hogy ezzel majd szóra bírom Edwardot, hanem, hogy talán ha odakerül a sor vigyázzanak rá, hogy miként reagálnak Carlise titkára.
- Szóval Edward csak, hogy tudd nincs semmi, ami miatt neked is okod lenne titkolni az átváltozásod körülményeit. Na de nehogy leragadjunk a témánál. Engem például kifejezetten érdekelne, hogy ismertél meg egy ilyen gyönyörű, gondoskodó és szeretetre méltó anyát, mint Esme? -fordultam Carlisehoz közbe az említett felé mutattam és megöleltem, mert éreztem az anyai szeretet áramlatát, ami kifejezetten jól esett. Boldogan és szerelmesen pillantottak egymásra a kérdésem hallatán és én tudtam, hogy egy szívszorító, mégis csodálatos történettel lehetek gazdagabb. Esme válaszolt a kérdésemre, amit később megtudtam azért volt, mert összefüggött átváltozásával.
-Nos tudod Bella,én meg akartam halni és ennek legjobb módja az volt, hogy leugrottam egy szikláról. Ekkor talált rám szerelmem és szerelem volt első látásra a mienk. - mondta büszke boldogsággal a hangjában. -Én elég rosszul választottam férjet magamnak. Ő alkoholista volt, persze ez nem volt elég indok a halálra. Ezután történt meg velem egy csoda, teherbe estem, és úgy gondoltam, hogy egy kisbaba elég lesz ahhoz, hogy minden rosszat eltöröljön, de a sors nem így gondolta. 9 hosszú hónap után megszületett, de ekkor történt az, ami miatt már végképp nem tudtam élni, a kisbabám halva született és ez mindent tönkretett bennem. Kifordultam magamból és nem láttam értelmét életemnek.- odamentem hozzá, mert hangja a szörnyű emlékektől elcsuklott. Megérintettem  kezét és mondtam, hogy én szívesen adok egy kis emléket akár a kisbabájáról. A képességem és a rajz technikám miatt sikeresen megtettem volna. Elhatároztam, hogy ha most nemet is mond egyszer majd megcsinálom neki  rajzot, mivel már megérintettem, és ez elég volt arra, hogy csak rágondoljak és már jöttek is az emlékek tőle. Megpillantottam a gyermeket a karjában, amit ő temetett el és rettentően édes volt, láttam, amint már könnyek nélkül zokogott Esme kezében a halott gyermekkel. Majd nem bírtam tovább és megszólaltam. 

- Tudod Esme rendkívül édes gyermek volt. És talán ez a gyermek volt a kulcs az igaz boldogságodhoz, mert most itt van melletted a nagy Ő és mellette 4 csodálatos gyermek, akiket sajátodként szeretsz. - értetlen arcot vágtak, hogy honnan tudom, hogy nézett ki a kisbaba. Választ adtam fel nem tett kérdésükre.
- Tudjátok a pajzsommal akár másolom is a képességeket. - mondtam, de még mindig nem értették. A vámpíroknak jó a memóriájuk így nem értem, mi ez az arc, amit látok rajtuk. - Nos, ha jobban figyeltetek volna, akkor tudnátok, hogy ez az egyetlen képesség, amit másoltam. Látom a múltat, akár azt a múltat is, amit még emberként éltek meg. - és ekkor láttam mindenkiben összerakodott a kép, amit nemrég meséltem. Sokat beszélgettünk és mindenki elmesélte, ki hogy lett vámpír és én boldog voltam, mert azt hiszem megtaláltam azt, amire már több, mint 200 éve várok, egy igazi szerető családot.