Tiltott gyümölcs-2.fejezet: Furcsak érzések

 Sziasztok annak ellenére, hogy még nem látok túl sok fejlődét a történetem olvasásánál, felraktam a következő részt, mert van, aki azért ha névtelenül is, de olvassa a blogom. Köszönöm a két hozzászólómnak, hogy elolvasta a törimet és komizott is. Köszönöm! Na de nem szaporítom itt a szót! Olvasd el a folytatást! Írj ha van véleményed! Légyszi!


10 perc alatt elkészültem, éppen ékszereket választottam, amikor csengettek.Odamentem, hogy kinyissam. Catalina volt az fél óra késéssel. Szokás szerint,de a rossz szokás most megmentett engem, bár úgy tettem mintha most is haragudnék a késéséért, s bevallom őszintén ez egy kicsit nehezemre esett, mert tudtam, hogy igazságtalan vagyok vele szemben, hiszen én jól szórakoztam, amíg ő távol volt és aztán ki tudja miért késett. Persze, mint mindig most magyarázkodni kezdett és mondhatom elképesztő magyarázatot adott. Sértő volt és biztosan erre utalt a mai találkozásunknál, de igaza van mégis megértettem, amit mondott nekem, vagy mondhatjuk úgy is, hogy amit magyarázatként feltárt elém, hogy aztán ezzel elnézzem apró kis megszokott bűnét. Igazából nem is haragszom rá, hiszen én sem vagyok tökéletes és amúgy is már rég nem veszem észre, ha késik. Általánosban még a tanárok is úgy jöttek be órára, hogy Catalina késését beleszámították. Hát ő erről volt híres, mindig késett mindenhonnan. Szerintem még a saját esküvőjéről is el fog késni, ebben fogadni mernék.Na de halljuk azt a fantasztikus magyarázatot, amit kedves kis barátnőm ad elő. 
-Jaj ne haragudj, de képzeld el, hogy kik voltak nálunk? 
- Na bőgd ki , hogy kik azok, akik fontosabbak voltak nálam! - csak egy kicsit próbáltam szurkálni. 
- Jaj ne túlozz már! Senki sem fontosabb nálad egyszerűen csak, amióta elmentél  bővült a baráti társaságom, amit nem csak te vettél észre, hanem legjobb barátod José is. 
-Legjobb barátom? De hát te miről beszélsz? Éppen olyan barátod neked is, mint nekem! Nem értelek. Mi változott meg amióta elmentem? 
- Hát már csak voltunk barátok, most már halálos ellenségek vagyunk. Persze ha megtudja, hogy velem vagy még azok után, hogy én jóban vagyok valakikkel, akkor te is ugyanazt jelented majd neki, mint én. Az ellensége leszel, ugyanúgy, mint én. 
- Kikkel lettél jóban, míg én távol voltam?
-Emlékszel még Yessicara és a barátnőire, meg azok testvéreire?  
- Ne már ők az ellenségeink voltak, addig még oké, hogy a nővéreddel, mert ő a véred, de nem vagy köteles a többiekkel is együtt lenni. Emlékszel régen hozzánk menekültél előlük, hogy ne kelljen velük barátkoznod, mert rossz hír járta őket? 
- Hát azóta minden megváltozott. Pl.: én összejöttem Albeiroval, Bayron, a világ legkedvesebb bátyja pedig Paola húgával. 
- Vanessaval? 
- Jaj dehogy is még csak az kéne. Ő olyan, mint én, várja a nagy őt és csak vele elkötelezi magát. -Akkor csak Ximena jöhet szoba. 
- Talált süllyedt. Már 3 éve együtt vannak, ebből 1 éve jegyben járnak és most nyáron lesz az esküvő, amire én általam meg vagy hívva. Persze csak, ha nem zavar, hogy ott lesz Yessica meg a barátnője, mert tudom, hogy a többiek téged sem zavarnak különösebben,mert ők nem olyanok, mint Yessica és Paola. Őket csak egyszerűen elviselem, mert mégis csak a nővérem barátnője és a testvére a bátyám jegyese, a másik meg a legjobb barátnőm lett, mert ő nem olyan, mint a nővére! Hidd el nekem, majd, ha megismered, te is megtudod, hogy milyen valójában. 
- Eléggé megismertem őt míg a nővérével egy osztályba jártam, Ximena is csak a nővérétől függött, ha a nővére  igazgatóit kapott akkor ő is azt vitt haza, így ha nem haragszol nem tartom különbnek Vanessat sem. 
- Valóban ilyen volt Ximena, de amióta szerelmes a bátyjámba megváltozott, Vanessa pedig időben jó útra tért, mert ő még fiatal volt csak rám volt szüksége a változáshoz. 
- Hát persze, Ximenanak meg szerelemre. 
- Igen ez az igazság még ha te nem is hiszed el! Annyi mindent el kell mondanom. 
- Ha nem bánod mára elég az ilyen meglepetésekből, feldolgozom ezt az adagot és aztán jöhet a következő adag.Rendben? Most inkább menjünk bulizni, mert már elmúlott 10 óra is. 
- Valamit mondanom kell mielőtt még elindulunk. 
- Na ki vele ha mára még nem volt elég a meglepikből! 
- Nos itt van ő is. 
- Kicsoda? Csak nem Vanessa? 
- De igen ő. 
-Na ne már azt hittem csak mi ketten leszünk! Nem tudok vele jó pofizni, szóval előre szólók, hogy ne várj tőlem semmi jót! A többiek nem akarnak véletlenül a nyakunkba zúdulni? 
- Nos ami őket illeti a buliban találkoznánk velük. 
- Értem szó nélkül el kell tűrnöm őket. Nos akkor ha megengeded én is viszek valaki olyat, aki már nem a szívügyed, persze nekik eddig sem volt az. 
- Csak nem Joséra gondolsz? 
- De igen. Talán csak nem baj?
- Nem engem nem zavar. Bár nem lesz könnyű meggyőzni.
- Nos ez esetben kérlek várjatok meg kinn a bejáratnál! Egyedül szeretnék vele beszélni. 
-Ahogy gondolod. Akkor kint leszünk. Siess!
- Rendben csak menj már! - kiszusszantam magam aztán egy utolsó mély lélegzetvétel után tárcsázni kezdtem José számát. 3 csengetés után felvette. 
- Igen? José Grandes. 
- Szia José! 
- Bárbara? Úristen még mindig gyönyörű a hangod! Hogy vagy?
- Köszi jól vagyok! Mi lenne ha most találkoznánk úgy, mint régen? Bár most már csak 2 és felen vagyunk. 
- Jaj te nem változtál semmit, ezek a furcsa megjegyzéseid még mindig olyan viccesek, mint régen. Hogy érted ezt? 
- Hát mi ketten és Catalina, aki más pártját is fogja.Bár van azért egy jó hírem is nemsokára megismerheted a legjobb barátnőmet, aki olyan nekem, mintha a testvérem lenne. És te persze még mindig az én fiú testvérem vagy.-sóhajtozott és ez a sóhaj volt az, ami azt súgta nekem beadta a derekát. Majd a válaszával megerősítette feltételezésemet. 
- Rendben! Hol és mikor kéne ott lennem? 
- Hú de jó! -fakadtam ki örömömből,de aztán folytattam. - Nos mi már most indulnánk, de szeretnélek megvárni, úgyhogy mondd, mennyi ideig készülsz el? 
- Nos úgy 20 perc alatt elkészülök,de még mindig nem tudom, hova menjek. 
-Hát hozzám te kis butus! Hova máshova? Itt várunk rád, a többit meg majd útközben elmesélem,rendben? 
- Oké, akkor csak 15 perc kell és ott vagyok.  
- Ez már jobban hangzik, akkor várunk! - majd letette a telefont és én megkönnyebbültem, hogy még mindig olyan könnyű vele beszélni, hogy bármit elmondhatok neki, bár tudtam még nem készültem fel, hogy elmeséljem neki, ami azzal a férfival történt a múltamban és persze azt sem akartam elmondani, hogy nem is volt azóta sem senkim egészen addig, amíg vissza nem költöztem ide és megláttam őt.... Juan Miguelt....ez a jól csengő név mindig mosolyt csalt az arcomra, és persze már nem csak a neve miatt mosolyogtam, hanem a közös, boldog perceken, a csodás emlékeink miatt is....boldog voltam,ha rágondoltam és jó esően mondtam ki a nevét hangosan is. 
- Juan Miguel.