Sztár frász novella

Sziasztok! Ez egy novella, de nem ezt írtam a játékra, szóval ehhez ne akarjatok írni :) A játékra írt novellát holnap hozom, s aki szeretne az majd ír, aki nem az meg nem aztán kész. Nem sokan jelezték érdeklődésüket, szóval, nem tudok mit csinálni, így felteszem, ha senki sem folytatja, akkor úgy marad és ti tovább képzelitek a fejetekben...

Na szóval EZ NEM A JÁTÉKRA ÍRT NOVELLA! Jó olvasást hozzá! Puszi!

U.i.: Őrülnék néhány kominak! :)

Gyermekkoromban arról álmodtam, hogy híres leszek, aztán rájöttem az is elég, ha csak olyan munkát választok, melynek segítségével a sztárok közelében lehetek. Három dolog között vacilláltam. Az egyik a fodrász, a másik a jelmezes, és végül a harmadik a sminkes. Hát én e mellett döntöttem. A fodrászat azért nem volt elég jó, mert én csak olyan hajat szeretek elkészíteni, amit én elképzelek és nem a főnök utasításai alapján. Imádok varrni, de nem lenne állandóan türelmem tervezgetni és elkészíteni a különböző darabokat. Sminkelni pedig izgalmas. Változatos és bármit is kell elkészíteni mégis az én fantáziámra van bízva, hogyan valósul meg. Ha sebet akar a rendező, megkapja és úgy, ahogy én elterveztem. Ennyi és még tetszik is nekik. Imádom ezt csinálni. Igazság szerint már gyermekkoromban is sokat kevertem-kavartam a különböző színeket a smink palettán. Anyám rég megmondta, hogy vagy sminkes, vagy festő leszek, de mindenképpen a színekhez lesz köze...
Tavaly nyáron hunyt el. Még mindig nehezemre esik őt elengedni, de tudom, hogy meg kell tennem. Nem arról beszélek, hogy el akarom felejteni őt, hanem csak megtanulni együtt élni az ő hiányával. Tudom, ő is ezt szeretné.
Jaj egyébként Annie Newton a nevem a híres sminkes kisasszony. Már számtalan színészt sminkeltem. Köztük Johny Depp, Ian Somerhalder, Robert De Niro, Bruce Willis, Neil Patrick Harris, Hugh Jackman, Alexander Skarsgard, Jason Statham, Audrey Hepburn, Al Pacino és egyetlen színészért vágyakoztam ez idáig. Egy héttel ezelőtt hívtak, hogy szeretnének szerződtetni álmaim férfijához, hogy az egész forgatás alatt őt sminkeljem, meg a filmbéli testvéreit.
Ma kezdek. És ami még jobb, hogy két barátnőm is szintén itt foglal állást. Beatrice Spencer a fodrász, Patricia Withe pedig jelmeztervező és készítő. Neki köszönhetitek a sok ruha illetve egyéb kellékeket.
Épp arra várok, hogy végre valaki beüljön a székbe, melyben pár óráig kínozni fogom. Na nem szó szerint, de a tökéletes sminkért az alanynak is szenvednie kell.
- Hello! - köszöntött édesen lágy hangon és én álló helyben megpördültem, ahogy elmémbe teljesen beszivárgott a tudat, hogy itt van az a személy, akibe már 17 éves korom óta szerelmes vagyok. A szüleim azt mondták amit érzek gyerekszerelem, de ha valóban az lett volna, akkor mostanra már hidegen hagyna jelenléte, vagy minden hír, ami vele foglalkozik.
- Szia! - köszöntem én is és éreztem, hogy elpirultam. Nem is kicsit. És ettől a tudattól csak jobban vörösödtem. Talán már nem is lehet fokozni tovább.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! - kért bocsánatot pedig nem is volt hibás. Most biztos azt hiszi egy elmebeteg a sminkese.
- Nem ijesztettél meg, vagyis de...csak nem te voltál a hibás...- dadogtam. Egyre hülyébben éreztem magam. - Ne haragudj egy kicsit ki kell mennem. Addig helyezd magad kényelembe. - ajánlotta. Úgy éreztem rohannom kell. Messze innen, mert még a végén leteperem ezt az istent. Kiléptem a kis lakókocsiból, ami a sminkes bódém akart lenni. Előkaptam egy szál cigit és remegő kézzel próbáltam meggyújtani. Mikor már századszor próbálkoztam, ideges lettem. Hirtelen egy öngyújtó tolakodott szemem elé és segített parázsra lobbantani nyugtatómat.
Azonban a cigi általi nyugalom hamar elszállt, amikor észrevettem, hogy az öngyújtó sajnos nem magától szánt meg, hanem ő segítette lángra lobbantani azt.
-Azt hiszem nem igazán jól kezdődött a megismerkedésünk, szóval mi lenne, ha előről kezdenénk? - kérdezte és én értetlenül néztem rá. - Robert Pattinson vagyok. - nyújtotta felém kezeit. Nem az a tipikus férfi kéz volt. Jóval ápoltabb volt és az érintése egyszerűen kellemes volt. Egymás szemébe néztünk és alaposan elmerültünk, mivel egy torokköszörülésre lettünk figyelmesek. Természetesen ki lenne más, mint az én minden lében kanál barátnőm, Patricia.
- Elnézést! Annie beszélhetnénk? Szükségem lenne a véleményedre valamiben. - mondta titokzatosan. Robert is épp úgy nézett barátnőmre, mint jó magam.
- Nem gond? - kérdeztem Rob felé fordulva és sajnálkozva néztem rá.
-Khmkhmkhm...nem..khm dehogy is. - köhögte. Már szó szerint. Biztos váratlanul érte a kérdésem. Mit várt, hogy szó nélkül arrébb sétálok és ott hagyom? Az nem én lennék. Meg aztán ő is éppen dohányzott és valószínűleg fontosnak tartotta, hogy tisztességesen válaszoljon és ne csak egy apró bólintással intézze el dolgot. Mint mondtam nagyon sok színésszel dolgoztam már együtt, de még egy sem volt olyan, mint ő. Azt hittem, hogy jelenleg tartó hírneve miatt egy kicsit beképzelt, vagy mi. De szerencsére tévedtem. Csalódtam benne, persze pozitívan.
- Mondd gyorsan Pati! - csattantam fel.
- Jól van mindjárt mehetsz vissza hódítani. - viccelődött, bár ő jól tudja, hogy ez nagyon is komoly dolog számomra. Ahogy neki és Beatricenek is. Ők is a Cullen család férfitagjai közül választottak. Vagyis Patricia a munkája során nagyon sok színésszel együtt volt. Persze csak ilyen alkalmi partikra, hiszen ők híresek és nem akartak mutatkozni egy alacsonyabb társadalmi szintű nővel...így mindig porul járt. Most is egy olyan férfit választott, aki már foglalt, Peter Facinelli az ő szíve választottja. Tudom, hogy Pati nem a komoly kapcsolatok híve, így abban is biztos vagyok, hogy nem tartana sokáig. Ez nála csak fellángolás addig, amíg meg nem kapja. Megjegyzem eddig mindig megkapta, amit akart és nehezen is viseli a vesztességet. Vele szemben Beatrice félénk természetű. Nincs elég önbizalma még akkor sem, ha a fiú egyértelműen csapja neki a szelet. Pedig aztán nagyon szép lány. Ő már két éve teljesen biztos benne, hogy szerelmes Jackson Rathbone színészünkbe. Elhiszem, hiszen ő is egy álom pasi, de én tényleg nem tudnék másra nézni, mint csak Robra. Most is őt figyeltem, ahogy ő is engem. Ahogy rám nézett, ajkát oldalra csúsztatta és úgy villantotta ki a legszebb mosolyát. Annyira szerettem a filmekben is, amikor ezt csinálta. Még ha akkor nem is nekem szólt. És most? Most csak rám mosolyog. Annyira boldog voltam. Már nem is hallottam, hogy mit mond barátnőm. Megszűnt a világ létezni, csak ő volt.
Valaki hirtelen meglökött és én majdnem elestem. Nagyon pipa lettem, mert nagyon bunkó lehet az az illető. Azonban arra nem számítottam, hogy vele együtt egy világ dől össze bennem. Rájöttem, hogy filmbéli bájos mosolyát nem nekem küldte, hanem filmbéli szerelmének, bár még mindig azt csiripelik a madarak, hogy együtt vannak. Kristen egy fintort küldött felém, majd átkarolta Robert nyakát és egy puszit adott neki. De az a puszi egészen Rob szája sarkára került. Talán úgy akarta kihozni, mintha csók lett volna, talán az is volt.
Éreztem, hogy valaki megérinti a vállamat, és megfordultam. Drága barátnőm megértően nézett rám és átölelt.
- Most meg mi baja van ennek a fruskának? - kérdezte Kristen. Odafordultam és láttam, hogy Rob vele együtt nevet. Valóban egy világot rombolt le bennem az első nap.
Magamban egy egész vulkán tombolt és ki akart törni. Kívül pedig a legnyugodtabb álarcomat viseltem. Egy gondom volt, hogy a munkámat nagyban befolyásolta a kedélyállapotom és most nem igazán pozitívan hatna a munkámra.
Az Alkonyat utolsó részét forgatják. Csak pár hónapig kell kibírnom. - gondoltam magamban. Erős vagy Annie! Meg tudod csinálni! - biztattam magam. Bár mélyen tudtam, alig egy hét múlva teljesen összetörök.
Elkezdtem Rob sminkjét. Csak egy egyszerű sminkről volt szó. Az arcának hófehérnek kellett lennie, mivel vámpír.
- Rob mit szólnál egy vacsihoz? - szólalt meg pár perccel később. Közben engem vizsgált. Vajon észrevette, hogy legbelül mit rejtegetek? Talán akkor már nem lennék itt.
- Rendben van. Igazából a nővéremmel találkoztam volna, de mindegy, majd legközelebb találkozom vele. - egyezett bele Robert.
- Megkérhetlek, hogy ne mozogj! Még csak ne is beszélj! - robbantam ki váratlanul. Mindketten kérdőn néztek rám. - Sajnálom, de ha beszélsz az egész arcod mozog és én azért vagyok, hogy tökéletesebbé tegyem a rendező elképzelését. És ehhez nyugalom kell. Maradj nyugton! - magyaráztam.
- Utálom az új kellékeseket, mert mindig fent hordják az orrukat, de ne aggódj drágám hamar eltűnik ez a magabiztosság az arcukról. Az első kirúgás után már visszahúzottak lesznek. - gúnyolódott Kristen, majd egy puszit nyomott Robert arcára, aminek következtében csókja nyomán ott maradt egy rúzsfolt. Kezdhettem elölről.
- Remek! - robbantam ki, majd smink lemosóval elkezdtem lemosni az egész arcát, megjegyzem épp végeztem vele. Nem hiszem, hogy másodszorra is ugyanígy sikerülne.
- Ne haragudj miatta! - mondta Rob.
- Chhh! Ahogy elnéztem te sem ellenkeztél a szavai miatt, szóval inkább ne szólj semmit. Én nem tartózom azokhoz a könnyen szerezhető fruskákhoz, mint a sztárok közül oly sokan. - célozgattam Kristenre. Ha ő sértegethet, akkor én miért ne?
-Nos megértelek, hogy dühös vagy meg minden, de Kristen alapjába véve nagyon kedves és szép nő. - magyarázkodott.
- Nem! Tudod mit inkább te figyelj rám! Elhiszem, hogy a szerelem elvakít meg minden, de hamarosan te is rá fogsz ébredni, hogy milyen nő is ez a Kristen Stewart. Mert nem olyan, ahogy te látod. - mondtam és mivel elkészültem a sminkjével, távoztam a lakókocsiból. Kint egy szál cigire gyújtottam és épp akkor érkezett Jackson Rathbone. Már a távolból mosolygott rám.
- Szia te vagy a sminkes ugye? - érdeklődött, amire én mosolyogva bólintottam egy aprót, majd kifújtam az előtte beszívott cigi füstöt. - Nem baj, ha csatlakozom? - kérdezte illedelmesen. Én pedig szótlanul megráztam a fejem. Elmosolyogta magát.
- Nem vagy valami beszédes. Azért a neved legalább megmondod? Én Jackson Rathbone vagyok. - nyújtotta felém kezét. Egy pillanatig hezitáltam, de gondoltam barátnőm talán nem érti félre, elvégre ő is bemutatkozik majd a szívemet összetörő férfinak.
- Ne haragudj, de egy kicsit ideges vagyok. Az én nevem...- kezdtem, de ekkor Robert lépett ki az ajtón és félbeszakította beszélgetésünket.
- Annie Newton. - fejezte be mondatom, majd Jackson és ő kezet ráztak.
- Hello Rob! Jól nézel ki! Jó a sminkesünk mi? - viccelődött Jackson, amire Rob rám nézett és úgy válaszolt.
- Az nagyon jó és szép. -mondta és közben egy percre sem vette le rólam tekintetét. Mindketten mosolyogni kezdtek, én pedig feldúltan elnyomtam a cigimet, ami még csak félig volt elszívva, majd betrappoltam a házikómba és becsaptam az ajtót. Még hallottam, hogy Jackson megkérdezni, mi történt köztem és Rob között. Ez mégis milyen kérdés? Mégis mi történhetne egy egyszerű sminkes és egy olyan híres színész között, mint Robert Pattinson?
- Kristen egy kicsit megsértette és emiatt én is szívok. -mesélte nem éppen úgy, ahogy valójában történt.
- Jackson, ha kérhetném elkezdhetnénk, mert nagyon szorít az idő. - szóltam ki, hogy tovább ne kelljen hallgatnom ezt a hazugságot.
- Persze kisasszony. Állok szolgálatára. -mondta és próbált megnevettetni. Egy apró erőltetett mosolyra futotta tőlem.

Egész nap rohangáltam, mint egy hülye, mert naná, hogy Rob mindig elmaszatolta a sminkjét, így hatvanszor újra kellett csinálnom neki. Persze mindig próbált kiengesztelni, legalább is nekem úgy tűnt.
Rettentően fáradt voltam és nem vágytam már másra csak a pihe-puha ágyamra. Nagyon későn végeztem. Megismerkedtem mindenkivel, aki fontos. A lányok meg épp egy "ünnepeljük meg az első napunkat" partiért könyörögnek.
- Na Annie! Légyszi! Tudod, hogy mindig elfelejtjük a fáradtságot, ha együtt vagyunk. - próbált meggyőzni Patricia. Igazából nem csak a fáradtságról volt szó, hanem arról is, ami ma Roberttel történt.
- Jól van. - adtam be a derekam. Egy a forgatáshoz közeli kávézóba mentünk. Nagy bulit tartottak ott is, mivel sokan táncoltak és szinte telt ház volt.
Már a sokadik italunkat ittuk, ami megjegyzem nem kevés. Ittunk pezsgőt-ezzel kezdtük - tequilát, rumot, whiskyt és már nem is tudom hány sört, meg mi egyebet, mert már teljesen részegek vagyunk. Én épp az asztal tetején táncolok és a barátnőim meg a körülöttem levők fütyülnek meg sikonyálnak nekem. Biztos jól csinálom. Aztán villámcsapásként ért a tudat, hogy itt vannak ők is. Peter Facinelli, Jackson Rathbone, Taylor Launter, Kellan Lutz és ő. Robert Pattinson. Engem figyeltek, főleg ő. Az alsó ajkát beharapta, amikor tekintetünk találkozott. Szemei vágyakozásról árulkodtak, aztán mögötte megjelent Kristen meg a többi "vámpír" csaj... A vörös köd ellepte elmém, bár nem értettem magam. Tudom, hogy semmi jogom nincs arra, hogy féltékeny legyek, de ezt érzem. Nem tehetek róla. Én próbálom visszafojtani ezt az érzést, de az túl erős.
- Szia Annie! - köszönt mindenki egyszerre, kivéve Kristen. Ő fintorral az arcán nézett rám és a szemöldökét emelgette, mintha valami rosszban sántikálna. Aztán megölelte Robertet és a füléhez hajolt, majd mondott neki valamit. Ekkor ördög terv született elmémben.

***Másnap***
Reggel hatalmas fejfájással ébredtem, nem mellékesen egy férfi feküdt mellettem. Ami még nem elhanyagolható szempont, hogy nem is a lakásomban vagyok. Egy idegen hotel szobában fekszek. A férfi hátulról teljesen olyan, mint Rob, nem az nem lehet. Biztos csak álmodtam. Az emlékek feltörtek fejemben s újraéltem azokat.
"Táncolok, aztán amikor Kristen egyedül hagyta Robot és a többi fiút is magukra hagyták a lányok, odamentem Roberthez. Tulajdonképpen először Jacksonhoz mentem, mintha neki táncoltam volna, aminek ő nagyon őrült, bár barátnőm már annál kevésbé. Sajnáltam, hogy úgymond barátnőm érzelmeit használtam fel az én célom elérésére. Aztán Rob felpattan az asztaltól és megragadta a karomat. A kávézó közepére ráncigált és én ütögetni kezdtem és kiabálni vele, hogy eresszen el. Egyszer meg is pofoztam, amire az ő válasza egy csók volt. Majdnem elájultam a csókjától. Annyira vad volt mégis olyan lágy.
Aztán tovább táncoltam, immár Robnak, amikor Kristen lépett ki az ajtón, aztán semmire sem emlékszem, vagyis de. Rob és Kristen karöltve távoztak a helyiségből, én pedig újabb italba temetkeztem. És egyszer csak áramszünet."
Homlokomat összeráncolva próbáltam felidézni a következő emlékfoszlányaimat, hogy értelmes kép jöjjön össze. Végül ismét eszembe jutott valami.
"Rob a karjaiban hozott fel ebbe a lakásba és valami olyasmiről beszélt, hogy ő majd a nappaliban alszik és majd reggel bevisz dolgozni, de akkor én ajkaira tapasztottam enyémeket és ellenkezést nem tűrve az ágyra rántottam. Aztán megtörtént az, aminek nem szabadott volna megtörténnie."
- Istenem, hát tényleg Robert Pattinson volt az első férfi az életemben? - tettem fel hangosan is a nagy kérdést, ami számomra is nyilvánvaló volt. Hirtelen a takaró alatt rejtőzködő alak megfordult és akkor megláttam őt.
Az órára pillantottam és nagyon megijedtem, amikor az óra 8 órát mutatott. Késésben voltam. Már rég a forgatáson lenne a helyem, hiszen a főnök ilyenkor osztja ki a napirendet és a sminkeléssel kapcsolatos kéréseit.
-A francba! -szitkozódtam, és magamra kapkodtam ruháimat. Út közben elszívtam egy cigit és a tegnap történteken rágódtam. Tulajdonképpen boldog voltam, hiszen azzal veszítettem el, akit szerettem és ezt nem bánhatom meg.

***hetekkel később***

A főnököm teljesen kivan borulva, mert Kristen keresztbe tett nekem. Nem bírta elviselni, hogy Rob kezdi elfelejteni meleg ölelését és az enyémét annál inkább megszeretni. Azóta az éjszaka óta találkoztunk párszor. Persze én nem kérem, hogy azonnal kérje meg a kezem, vagy ilyesmi, bár bevallom nagyon boldogan igent mondanék, még akkor is ha szegényebb lenne, mint a templom egere.
-A főnök ma is leszidott Kristen miatt. - meséltem Robnak, amikor a székemben ült és én épp egy csillámos sminket készítettem, mivel amikor fény éri a bőrét, csillognia kell, mint a gyémánt.
- Hm. - felelte.
- Ennyi? Nem is érdekel, hogy érzem magam, Kristen miatt? - akadtam ki.
- Miért? Mit vársz tőlem? Kapjak össze Kristennel, akit én nagyon...- kezdte volna mondani, de nem merte befejezni.
- Akit te nagyon...mi? Mondd csak ki! Nagyon szeretsz. Igazán nem nagy ügy. Szeresd! -  adtam ki magamból dühömet és csapot- papot ott hagytam és elrohantam onnan. Szememből a könnyek záporként hullottak és én csak futottam és futottam. Amikor kiértem a forgatási helyszínről, egy taxist leintettem, majd megadtam az úti célt és már messze is kerültem attól a helytől, ami életem eddigi legborzalmasabb időszakát jelentette.

Este valaki kopogtatni kezdett az ajtómon. Épp csomagoltam, mert már elegem volt abból, hogy Robert és Kristen nem tudja eldönteni, hogy együtt vagy külön. És ha ez még nem lenne elég, akkor mellette még sok embert bántanak meg a vacillálásukkal. Én ebben nem akarok részt venni. Elegem van abból, hogy folyton Kristen mellé áll, pedig elméletileg velem volt együtt. Szereti és ez ellen nem tudok mit tenni. Talán jobb is lesz elmenni, mert nem akarom, hogy azt higgye mellettem kell maradnia, mert terhes vagyok tőle. Bár ezt ő még nem tudja, és ha rajtam áll, nem is fogja. Jobb lesz ez így.
Újabb és újabb türelmetlen kopogás jelezte, hogy ki kellene nyitnom az ajtót.
Azonban, aki az oldal túl oldalán tartózkodott nagy meglepetést okozott nekem.
- Te? - kérdeztem és az ajtóban Ashley Green állt és mosolygott.
- Szia! Remélem nem gond, ha eljöttem hozzád, de a főnök azt mondta elvesztette munkája során az eddig legjobb sminkest. Én pedig nem bírtam nézni, ahogy szenved, így eljöttem hozzád. - magyarázta, bár jól tudtam, semmi sem igaz abból, amit mondott.
- Ugyan. Nem kell hazudnod. Ki küldött? - kérdeztem kicsit sem kedvesen.
- Na jó. Igazad van. Nem a főnök miatt jöttem, hanem Rob miatt. - mondta és én nagyon megdöbbentem. Mégis mi baja lehet Robnak, nyilván ezt akarta.
- Micsoda? Na ebből elég legyen! Nincs kedvem Rob és Kristen kisded játékaihoz, és szeretném, ha te sem kezdenéd azt játszani velem, amit ők, mert abból már nagyon elegem van. - robbantam ki magamból. A túl sok rossz miatt, ami mostanság történt, egy kicsit sem hatott jól a terhességemre, így el akartam utazni innen. Nem akarom elveszteni első babámat és talán egyben az utolsót is.
- Héj nyugi! Én nem akarok neked rosszat. - bizonygatta, de sajnos nehezemre esett hinni neki.
- Nem? Ha tényleg nem akarnád azt, akkor most nem állítottál volna ide ezzel az egésszel. - magyaráztam feszültem és megszédültem. -Tudod, én már azelőtt szerelmes voltam Robba, mielőtt ti még ismertetek engem. Akkor még nem is voltam sminkes és én voltam a legboldogabb a világon, amikor azt láttam a tv-ben, hogy Rob sikert aratott. Akkor még hozzám hasonlóan senki volt ezen a világon épp hogy kezdett fényleni a csillaga. Aztán úgy döntöttem, hogy a filmes szakma nem az én világom, hanem helyette mondjuk lehetnék sminkes, így lettem az ami. A szüleim úgy gondolták, hamar elmúlik ez a szerintük pillanatnyi fellángolás, amit Rob iránt érzek, de mint látod nem így történt. Az elmúlt hetekben csak egyre erősödött bennem ez az érzés. Lefeküdtem vele, bár akkor még csak részeg voltam, de mégis valamennyire még tudatában voltam annak, amit teszek. Ő volt az első férfi az életemben. Tudod, mivel szerelmes voltam belé, senkivel sem voltam hajlandó megtenni. Így ennyi idősen még mindig szűz voltam. De végül vele tettem meg. Azzal, akit szeretek. És most...most...- rogytam össze a kanapén, amikor belegondoltam, hogy el akarom hagyni életem szerelmét, aki nem mellesleg nem szeret engem. Mást szeret és én tőle vagyok terhes.
- Most mi? - lett kíváncsi Ashley.
- Most kiderült, hogy terhes vagyok. És hidd el, tudom, hogy ő az apa, mint mondtam, ő volt az első férfi az életemben. Meg amúgy is kiszámolhatod, ha nem hiszed el. - mondtam gúnyosan, bár nem rá haragudtam. Hanem előre láttam, hogy ha ez az egész kiderülne, biztos az lenne, hogy engem csak Rob pénze érdekel, meg a hírnév. De nem. Nem így van. Engem a férfi érdekel és nem a színész, ne ma sztár, és nem a férfi pénze.
-Shh! Én hiszek neked. Látom rajtad, hogy te más vagy, mint akik eddig megfordultak Rob életében. - magyarázta és lehajtotta fejét. Most nem értettem őt.
-Tudod nem egészen értelek. - magyaráztam zavartan.
-Nos pár évvel ezelőtt, még mielőtt elkezdtük volna forgatni a Twilight részeit, Rob bemutatott nekem egy lányt. Kedves volt, szép, és ördögien okos. Rob teljesen megőrült tőle, és ezt a lány is jól tudta. Elcsavarta Rob fejét és neki nem létezett semmi más, csak hogy teljesítse a lány kívánságait, ami valljuk be, nem voltak egyszerűek. Minden partin ott volt vele és a lány élvezte a csillogást, és Rob által felfedezték őt. Most nagyon híres, s még mindig nem elég neki ez a hírnév. Mások nevét bemocskolva próbál sikert aratni, mert a csillaga már nem elég fényes. Rob valóban szerette őt. Családot akart alapítani vele, de nem tudta, hogy az ily szépség mekkora ördögöt rejt. Vele ellentétben te a szépséged mögött egy igazi angyalt rejtesz és ez még jobban megrémíti őt, mint az a másik. Kristennel is hasonlóan járt, bár Kris nem Rob által lett csillag, hiszen már számtalan filmben szerepelt megismerkedésük előtt. - mesélte Ashley.
- Rob attól fél, hogy én is kihasználom őt? - kérdeztem felháborodva. Rosszul ismert meg engem.
- Igen. És én azért jöttem, hogy ezt elmondjam neked, bár ő nem kérte tőlem. Tudom, hogy még egyszer nem tenné félre a férfiú büszkeségét. - magyarázta.
- Köszönöm, hogy ezt elmondtad. Tudod mit? Mondd meg neki, hogy nem kell aggódnia, terhes vagyok, de nem kell felelősséget vállalnia, mert akkor a riporterek le sem szállnának rólam és én nem akarok csillag lenni. Főleg nem más által. Elutazok, szóval nem kell aggódnia sem neki, sem Kristennek, aki láthatóan nem telt még el azzal, hogy szórakozik Robbal. - háborodtam fel, aztán Ashleyt kifelé kezdtem lökdösni az ajtón. Ő lehajtott fejjel indult meg a lift felé, majd teljesen eltűnt.

***hónapokkal később***

A pocakom már hatalmas pedig még csak 6 hónapos terhes vagyok. Esténként mesélni szoktam neki az apukájáról. Arról a csodálatos emberről, akinek őt köszönhetem. Sajnos kismamaként nagyon nehéz munkát találnom, de nem panaszkodom, mert szerencsére én találtam. Esküvő szervező szalonban dolgozok, mint smink tanácsadó, illetve ha kell én sminkelem a leendő menyasszonyt az esküvőjén. Talán majd, ha megszületik a babám és a főnököm sem morgolódik miatta, akkor a gyermekemmel együtt mennék újra a filmes szakmába dolgozni. Mivel nincs kire hagyni, muszáj magammal cipelni őt. Azt meg nem tehetem meg, hogy nem megyek dolgozni, amíg őt nem hagyhatom bölcsődében, vagy óvodában.
Épp a szalonban vagyok. Hallom, hogy nyílik az ajtó, mivel a bejárat felett egy nagyobbacska harang lóg. Leila engem küld a szalonban. Közben a rádióban hallom, hogy kimondták a forgatás végét. Nos talán terhesen nem is dolgozhattam volna ott, hiszen az megterhelő lett volna a babának.
Lassan indultam a vendégek felé, fejemet lehajtottam. Amikor azonban felemeltem, megláttam Kristen és Robot. Szóval végül döntött, s mellette döntött. Nem akartam, hogy szánalomból mellettem legyen, de valahol mélyen igenis azt akartam, hogy szeressen, de ezt az érzést elhajtottam akárhányszor is tört fel bennem.
- Annie? - lepődtek meg mindketten, majd kezemet a hasamra tettem, mintha védelmezném a pocaklakómat. Hiba volt. Mindkét szempár követte kezem irányát és megállapodtak hasamon.
- Mégis igaz? - súgta maga elé Rob. Valószínű, hogy Ashley elkotyogta neki, pedig kértem, hogy ne tegye. Az elutazásom után még pár hónapig tartottuk a kapcsolatot, mert Ashleyben egy nagyon jó barátnőre leltem, de már vagy két teljes hónapja hírét sem hallottam. Folyton küldött egy apró baba holmit. Ruhát, cipőt, zoknit, vagy játékokat. Nagyon kedves tőle. Nagyon megszerettem őt és rájöttem, hogy vannak még a filmes szakmában olyanok, akik kedvesek. Tulajdonképpen Ashley, Nikki, Elizabeth, Kellan, Taylor, Jackson és Peter is fel-felhívtak néha és érdeklődtek az állapotom felől. Egyedül Kristen és Rob nem érdeklődött. Kristen meg is értem és talán valahol Robot is, hiszen úgy érzi megint becsapták, de azzal, hogy elveszi Kristen még jobban átveri önmagát, mintha engem választott volna. Persze én nem akarom őt átverni. Akkor inkább semmit sem akarok tőle.
- Miben segíthetek? - kérdeztem úgy, mintha nem is ismerném őket, de az újbóli találkozástól egy kicsit könnybe lábadt a szemem, így el kellett fordulnom, hogy egy mély levegőt vegyek, ezzel is erőt adva magamnak. Az egyik fiatal eladó észre is vette és azonnal odasietett hozzám.
- Átvegyem? - kérdezte kedvesen, amire én bólintottam egy aprót és bevonultam a szalon egyik elzárt részébe, ahova csak az itt dolgozók mehettek be. Még az ajtóból visszanéztem és láttam, Rob csalódottan nézett utánam. Mégis volt ott még valami, ami alaposan meglapult szemében. Mintha megint azt a vágyat látnám a szemében, de az valami mással keveredett a hosszú idő alatt. Ha nem tudnám, hogy nem, akkor azt mondanám szerelem. Nem. Az nem lehet. Hogy gondolhatsz ilyesmit Annie? - szidtam le magam gondolatban.
- Mikor lesz a nagy nap? - kérdezték az ifjú jegyes párt.
- Két nap múlva. Tudja babonából nem vettük meg idáig a ruhát. - magyarázta Kristen.
- Értem, és az úrnak is szüksége lenne ruhára? - tette fel az újabb kérdést.
- Igen szükségem lenne rá. Itt azt is kapni? - érdeklődött Rob.
- Igen, de az a másik szalonban van, itt átmehet. - mutatott arra a folyosóra, ami ezen a helyiségen vezet át. Persze csak én voltam idebent és épp relaxáltam, mert ez a találkozás egy kissé feldúlt engem.
- Hello! - köszönt a világ legszebb hangja. Még mindig olyan gyönyörű volt, mint akkor, bár most mintha egy kicsit meggyötört lenne. -Azt mondták, majd te átkísérsz a másik szalonba és segítesz. - magyarázta meg, hogy miért zavart meg már megint.
- Hm. - mondtam és felálltam, bár túl gyorsan akartam, így visszaszédültem a székre. Persze ő nyomban odalépett hozzám és átkarolta derekamat, hogy segítsen felkelni. - Köszönöm, de egyedül is menni fog. - mondtam és kezeit még időben lerángattam magamról. Ha nem tettem volna még itt helyben elájulok az illatától, a meleg ölelésétől, amiben emlékek hada rohamozza le elmém. Fáj minden érintés, mégis vágyom rá. Ő ismét csalódottan lehajtotta  a fejét.
- Szóval mióta vagytok együtt? - kérdeztem rideg hangon, bár belül fájt és féltem a választól is.
- Amióta te...te elmentél. - felelte és hirtelen nagy fájdalom nyílalt a szívembe. Ettől a választól tartottam.
- Gratulálok nektek! - próbáltam ugyanolyan rideg maradni, bár hangomon érződött az elmúlt időszak fájdalma.
-Én sajnálom! Tudod én...- kezdte, de én leintettem, hogy inkább bele se kezdjen a magyarázatába. Ha boldog, akkor én is az leszek.
- Boldog vagy nem? Én is az vagyok. - hazudtam.
Kiválasztottuk a megfelelő ruhát, ami tökéletesen illet hozzá, majd távoztak, bár előtte még naná, hogy engem kért meg Kristen a sminkelésére. Ez azért rossz, mert ilyenkor az esküvőn is ott kell lennem, nem elég, kisminkelnem, hiszen ha leveszi a menyasszonyi ruhát, át kell festenem a ruhához illően.

Elérkezett a nagy nap és Kristen nagyon izgatott volt. Már elkészült a ruhával és én is kész voltam a sminkjével, ami fantasztikus lett. Ilyen sminket akartam, amikor én álltam volna az oltár előtt.
Hónapokig reménykedtem abban, hogy Rob eldobja büszkeségét és az együtt töltött hetek után rájön, én nem játszadoztam vele. Valóban szerettem őt. És még mindig szeretem, szeretni is fogom, amíg csak élek.
Elindultunk az oltár elé és a szívem majd meghasadt. Szólni akartam, hogy ne tegye ezt velem, de a torkomban hatalmas gombóc telepedett le, ezzel is megakadályozva, hogy bármit is tegyek.
És akkor ott állt ő. A menyasszony elindult és vele együtt a nászinduló zene is. Rob engem fürkészett tekintetével és én sírni kezdtem. Lenéztem hatalmas pocakomra és átkaroltam, mintha csak a kisfiúnkat tartogatnám kezemben. Hamarosan fogom is. Ő lesz az egyetlen, ami élőszövetként és nem csak egy emlékként marad meg bennem. Ha már az emlékeim elfogynak elmémből, ő ott lesz és minden emléket újra élek mellette.
Aztán felnéztem és döbbenten vettem tudomásul, hogy Kristen oldalán nem Rob áll, hanem egy számomra idegen alak. Nem értettem semmit, de talán már nem is akartam. A lényeg, hogy Rob nem őt választotta.
Hirtelen valaki megszólított a hátam mögött és én nagyon megijedtem. Amikor megfordultam ő állt ott.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte félénken. Aprót bólintottam, mert a gombóc még mindig nem hagyott beszélni. Elindultunk a ház felé, majd felmentünk a szobába, ahol Kristen készülődött.
-Én azt hittem...- kezdtem volna magyarázkodni, de ő mutatóujját a számra tapasztotta.
- Ha valami rosszban hiszel, porul jársz. -mondta és elmosolyogta magát, épp úgy, mint a filmekben is szokta. Aztán ajkait enyémekre tapasztotta és vadul, mégis szerelmesen, lágyan csókolt. Éreztem minden porcikám felélénkül bőrünk találkozásakor. Éreztem, hogy szeret, hogy valóban szeret.
- Szeretlek! Sajnálom, hogy olyan barom voltam. Tudod már hónapok óta kereslek téged, még egy ügynököt is felvettem, ő talált meg. -mesélte.
- Tényleg? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen. Ashley elmesélte, amit mondtál, és akkor rájöttem, hogy mekkora barom voltam, vagyis már előtte is rágódtam ezen a dolgon, de akkor rájöttem, hogy a büszkeség és a szerelem nem fér össze. Valamelyiknek mennie kell. És az nem a szerelem volt. - mesélte. - Meg tudsz nekem bocsátani? - kérdezte. Szavak helyett egy csókot nyomta ajkára, szerencsére megértette.
- Szeretlek! - mondtam, amikor elváltunk. Kezét óvatosan pocakomra helyezte. Majd kérdőn rám nézett.
-A miénk ugye? - kérdezte és tudom, hogy itt nem arra célzott, hogy megerősítést vár a pletykáknak, hanem arra, hogy hajlandó vagyok visszafogadni, hogy ő igazán az apja lehessen a fiúnknak.
-A mi fiúnk. - feleltem, majd ismét egybeforrt ajkunk és nem szándékoztuk elengedni egymást. Szeretni akartam, mert féltem, hogy ez a pillanat is hamar tovaszáll. De most csak egy dolog volt fontos. Vagyis kettő. A fiúnk hamarosan megszületik és Rob szeret, ahogy én is őt. Ennél nincs fontosabb...