Munkából szerelem-3. fejezet-Majdnem...

Sziasztok! Köszönöm a két komizónak, aki hozzájárult a másik 3-mal együtt a töri folytatásához! Köszönöm a növekvő r.o.-kat is :) Azt hiszem megérte kiönteni a szívem nektek! Remélem ehhez nem kell majd könyörögnöm, hogy komizzatok...A feji ennél is 5 komi után érkezik!!!! Jó olvasást! Puszi!

"Azt gondolta, rajta nem fog a szerelem. De tévedett. Az a tudat, hogy ő is ugyanúgy képes szeretni, mint bármelyik halandó, rettegéssel töltötte el. Teljesen más sínre terelte az életét."

Josephine szemszöge:

Amikor hazaértem egyenesen a szobámba rohantam és az ágyamra vetettem magam. A gondolatok ellepték elmém és egy levegő vételnyi szusszanást sem engedtek nekem. Folyton ő járt a fejemben. Nem tudtam elfelejteni. Az érintése, a pillantása, a mosolya és az egész lénye annyira megbabonázott. Nem történhet ez meg velem. Nem tehetem, mert mindenki csak szenvedne.
-Azt hiszem le kell magamról mosnom az egész napos butaságaimat.- mondtam ki hangosan, amit gondoltam és elindultam a fürdőszoba felé.
Most nem zuhanyra vágytam, hanem egy forró habos vízre a kádban. Beleültem és élveztem a meleg víz nyugtató hatását.
-Ez mennyei. -mondtam ismét hangosan. Megőrültem. Már magamban beszélek.
-Igen megőrültem, mert biztosan csak álmodtam, hogy egy angyalt láttam. És az ördög elhagyta az angyalt. Milyen buta is ez az ördög. -és ezen a mondatomon elmosolyogtam magam.
Miután befejeztem az össze-vissza fecsegést, kiszálltam a kádból. Magamra tekertem egy fürdőlepedőt és a szobámba mentem, hogy elkezdjem az átalakítást.
Vagyis csak kezdtem volna, ha nem csengetnek. Úgy ahogy voltam leindultam ajtót nyitni. Viszont amikor megláttam a vendégemet azonnal éreztem, hogy felraktam a természetes pirosítómat. Ez nagyon...hogy is szokták mondani a tinik? Cikis helyzet.
-Szia! Hát te mit keresel itt? -kérdeztem kíváncsian, na nem mintha nem őrültem volna a látogatásának.
-Szia! Én csak gondoltam megnézem, hogy nem esett-e komolyabb bajod a dupla koccanás után.-mondta mosolyogva. Arcán megjelent a kedvenc mosolyom. Az amikor azt az apró ajkát egy kicsit oldalra csúsztatja és a szemei vakítóan csillognak vissza rám. Egyszerűen elkápráztat, amikor ezt csinálja. Azt hiszem, ezzel jó maga is tisztában van, mert nagyon magabiztosan csinálja. Ha játék, akkor legyen játék. Én nem vagyok semmi rossznak az elrontója.
Azért láthatóan őt sem hagyja hidegen, hogy egy szál törölközőben állok előtte és ez a takaró eszköz sem valami hatásos, mert a bájaimat igencsak kiemeli. Bár nem vagyok nagyképű, mert nincs mire, hiszen nem vagyok valami bombázó, de eddigi munkám során még senki sem panaszkodott. Talán ő sem fog. -gondoltam és elindultam, s reméltem, hogy jön utánam. Tévedtem az ajtóban állt és tátott szájjal követte...a fenekem. Ezen jót mosolyogtam, majd muszáj volt megszólítanom, mert már nem bírtam tovább nézni, hogy valóban olyan, mint egy szűz kamasz. Bár ilyen külsővel meglepő lenne, ha még ártatlan lenne.-jegyeztem meg gondolatban.
-Ott akarsz állni az ajtóban?-kérdeztem tőle, amire felvidult és egy hatalmas lépéssel beljebb jött, majd becsukta az ajtót.
-Mit csinálsz?- kérdezte és halkan követett fel a lépcsőn.
-Éppen csak egy forró fürdőt vettem. Nem gondoltam, hogy partnert is kapok hozzá. -jegyeztem meg. Próbáltam úgy flörtölni, hogy két értelmű legyen. Azt hiszem bejött, mert arca elég zavarodott volt.
-Értem, akkor megzavartalak. -vonta le az ő buta következtetését.
-Nem, te nem tudsz megzavarni semmiben.-feleltem, amire egy aprót mosolygott ez a félisten.
Éppen a fürdőszoba fele tartottam, amikor megbotlottam, de a talaj helyett Edward karjaiban találtam magam. Annyira furcsa érzés kapott el, amikor rájöttem, hogy ajkainkat csak centik választják el egymástól.
A következő pillanatban vadul az ajkára tapadtam és egyre csak fokozódott a vágyam. Nem bírtam betelni ajka édes ízével.
-Edward!- sóhajtottam érzékien, amikor ajkai a nyakamra tévedtek.
-Szeretlek!-vallotta be és én megijedtem egy pillanatra, de mégis jól esett ez a vallomása, így nem is kerítettem neki nagy feneket.
Egyre vadabb és vadabb táncba kezdett nyelvünk és én tudtam, hogy ebben a pillanatban azt akarom, hogy csak az enyém legyen ez az angyal. Egy Adonisz, egy félisten.


Alice szemszöge:

Féltem, hogy Josephinet egy életre elijesztettem a sok kérdésemmel. Aggódtam, hogy talán végre ő lesz Edward nagy szerelme és én elszúrtam mindent.
Épp a házunk előtt álltam meg a kocsival, amikor Jasper rohant ki a házból és a karjába kapva megforgatott. Nevetve adtam tudomására, hogy nagyon is tetszik, amit csinál.
-Szeretlek!- mondta szerelmem és nagyon jól estek a szavai, bár nem értettem, mi ez a hevesség. A mi kapcsolatunk mindig is nyugodt, kiegyensúlyozott, szolid és romantikus volt. Bensőséges, mint Esme és Carlise szerelme.
-Én is szeretlek!- mondtam, amikor férjem végre biztonságos talajra tette lábaimat, majd megcsókoltam őt. Finom, lágy csók volt, de ő szomjazott és vadabb tempóra váltott. Nem ellenkeztem, hiszen annak ellenére, hogy nem vagyok hozzá szokva még vágytam néha a kissé vadabb vizekre.
Felkapott a karjaiba és az ablakon át osontunk a szobánkba, ahol aztán kiéltük minden elfojtott vágyunkat.
-Jasper!-sóhajtottam kéjesen, a vágytól fűtve.
-Szeretlek!-mondta ő és a nyakamba csókolt.
A ruhák hangos reccsenéssel adták meg magukat. És szerelmem mindenféle előjáték nélkül hatolt belém. Teljesen új volt ez a dolog is, de imádtam. Mindent imádtam, amit ő csinált.
Kéjes hangunkat próbáltuk egy csókba fojtani. Többé kevésbé nem sok sikerrel. Nem baj, egy ilyen jó szex után nem érdekel, hogy mit kell hónapokig hallgatnunk Emmett idegesítő szájából.
Fordítottam szerelmemmel a pozíciónkon így én kerültem felülre. Élveztem a helyzetet, ahogy szerelmem is. Lassan hajoltam az ajkaihoz és épp ilyen lassan, és őrjítően haladtam le a nyaka vonalán, le egészen a testéig közben csípőmmel egy pillanatra sem álltam meg. Jasper vágyakozó hangja még jobban ápolta önbizalmam. A kéjes hangok, amelyek ajkait elhagyták, fűtötték minden pontomat. Aztán elértünk a gyönyör kapujáig és annak ellenére, hogy nem volt szükségünk levegőre, lihegve hullottunk egymás karjaiba.
-Szeretlek!-mondtam és egy apró puszit nyomtam mellkasára.
-Szeretlek!- felelte ő is és egy szerelmes lágy puszit lehelt fejem búbjára.
Behunytam szemeim és próbáltam magam elé képzelni a történéseket. Magam előtt újra lejátszottam ezt az egészet és boldog voltam. Már nagyon rég mosolyogtam ennyire szívből. Végre kezd kialakulni a teljes család és nem kell majd Edward savanyú arcát néznem, ahogy szerelmemnek sem kell elviselni a komor érzelmeket. Talán akkor minden ilyen pillanatunk önfeledt és fellegekbe szárnyaló lehet.
Hirtelen egy látomás terült elém. A semmiből jött.
"Láttam, ahogy Josephine kiszáll a fürdőkádból és pár perccel később valaki csenget. Lemegy a lépcsőn és kinyitja az ajtót. Az ajtóban nem más áll, mint Edward. Szemei, amint megpillantják Josephine majdnem meztelen alakját kidüllednek. Vágyakozva néz utána és valami megcsillan a szemében. Talán egyszerűen csak a boldogság, talán már szerelem."
Aztán véget ér a kép és én boldogan ugrok fel szerelmem mellől, aki értetlenül néz rám.
-Mi történt?- kérdezte.
-Edward...-kezdtem volna mesélni, de egy újabb látomásra kellett koncentrálnom.
"Josephine épp Edward karjaiban volt és a következő pillanatban vadul Edward ajkaira tapadt és testvérem láthatóan nem tiltakozott a dolog ellen. Egyre vadabb és vadabb ütemre váltottak, aztán Edward Josephine nyakára tévedt. Szenvedélyesen, önkívületi állapotban csókolta azt és nem úgy néztek ki, mint akik abba fogják hagyni a dolgot. Aztán Edward megemelte a lány fenekét, aki erre bátyám dereka körül összekulcsolta lábait, majd testvérem az ágyra ment vele. Közben a csókjukat meg sem szakították. Edward vadul türőgetni kezdte a törölközőt Josephine combján..."  Illedelmesen kiléptem a látomásból, hiszen az intim pillanatukat nem szeretném látni. Nagyon boldog voltam és szerelmem ajkára egy vad csókot nyomtam, amire az ő vágya is felélénkült.

Edward szemszöge:

A plázából egyenesen Josephine házához siettem, hogy beszéljek vele, de amikor odaértem elment minden bátorságom. Ki gondolná, hogy egy vámpír félhet egy embertől...
Az egyik emeleti ablaknál megpillantottam egy hatalmas fát, így egy könnyed ugrással már fent is voltam. Ahogy sejtettem az pont Josephine szobája volt. A fürdőből vízcsobogása hallatszott és egy gyönyörű, lágy női hang csilingelt. Felismertem, ezt bárhol bármikor felismerném. Ő Josephine volt. Az ő hangja simogatta oly érzékien nem létező lelkemet. Szégyelltem magam, mert kukkoltam őt, bár jelenleg nem látható lénye, de mégis. Ez törvény sértés és nem illő egy olyan férfihoz, mint amilyen én vagyok.
Hallottam, hogy súrolódik a ruha és lazán a földre hull, majd a vízbe száll és leül. A hab súrolta a bőrét. Ő lassan hátradőlt a kád szélénél és élvezte a habos forró fürdő hatását.
-Ez mennyei. -szólalt meg és én hirtelen azt hittem, hogy lebuktam, de lecsillapítottam magam és visszatekertem a mondatát, újból hallva már megnyugodtam. Elmosolyogtam magam, hiszen magában beszélt ez az angyal.
-Igen megőrültem, mert biztosan csak álmodtam, hogy egy angyalt láttam. És az ördög elhagyta az angyalt. Milyen buta is ez az ördög. -folytatta gondolom a gondolatmenetét. Sajnos pont annak a lénynek a gondolatát nem hallom, akié éppen érdekelne. Megtaláltam eddigi életem során azt az egyetlen lényt, akinek gondolatai rejtett kincsek számomra. A gondolatai hatalmas titokként tárulnának elém, ha hallanám őket. Csak hívogatnak, de nem mondanak semmit.
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy kiszállt a kádból és a szobába tartott. Gyorsan leugrottam a fáról és a bejárati ajtó felé vettem az irányt.
A csengőt finoman lenyomtam, amire az lágy dallamként szólalt meg. Csak most gondoltam bele, hogy időt sem hagytam neki, hogy esetleg felöltözzön. Amikor ebbe belegondoltam, el akartam futni, de ekkor kinyílt az ajtó és ott állt előttem egy szál semmiben. Annyira őrjítő volt. Legszívesebben magamhoz rántottam volna és szerelmem minden szépségével kényeztettem volna, amíg csak arra vágyik.
-Szia! Hát te mit keresel itt? -lepődött meg, bár láthatóan őrült a látogatásomnak.
-Szia! Én csak gondoltam megnézem, hogy nem esett-e komolyabb bajod a dupla koccanás után.-dadogtam zavartan, hiszen ez a törölköző nem takart túl sokat és amit takart még az is hívogatóan domborodott.
Arca kissé vörös lett, gondolom zavarba hoztam. Ha most el tudnék pirulni, akkor én is pipacs vörös lennék, de ezt jobb ha ő nem tudja.
Hátat fordított nekem és lassú léptekkel elindult a lépcsőn. Feneke ide-oda billegett előttem és én elvesztem azokon. Egy picit elidőztem, és amikor felpillantottam, mosolygós arcával találtam szemben magam. Gondolom, most lebuktam, mert néztem azt a formás popsit.
-Ott akarsz állni az ajtóban?-tette fel a kérdést, amire szívem már rég várt. Én pedig boldogan beljebb léptem és becsuktam az ajtót.
-Mit csinálsz?- kérdeztem gyermeteg kíváncsisággal és halkan követtem fel az emeletre. Még mindig nem tudtam betelni tökéletes idomaival. Annyira gyönyörű volt ez az angyal.
-Éppen csak egy forró fürdőt vettem. Nem gondoltam, hogy partnert is kapok hozzá. -felelte és én nem tudtam mire véljem ezt a megjegyzését, de valahol tudtam, hogy ezt flörtnek szánta. Elmosolyogtam magam, de úgy, hogy ő ne lássa, milyen hatással volt rám ez az apró flörtölős mondata.
-Értem, akkor megzavartalak. -próbáltam úgy tenni, mintha nem értettem volna, és ő kénytelen legyen egyértelműen fogalmazni.
-Nem, te nem tudsz megzavarni semmiben.- vágta rá rögtön. Amit el akartam érni, nem sikerült, de ez a hevesség nagyon is tetszett nekem. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjam el magam. Ha jól láttam, akkor neki is épp úgy tetszett ez az előző jelenet, mint nekem. Tisztában voltam azzal, hogy a - Alice szerint nagyon is csábító- mosolyommal vettem le a lábáról.
Amikor felértünk a szobájába, ő elindult a fürdőszoba felé. Akartam szólni, hogy vigyázzon, mert az ajtó előtt igencsak összegyűlt a sok lecsapódott pára, de már késő volt. Éppen a talaj felé tartott, de én elég gyors voltam ahhoz, hogy még a földre érés előtt elkapjam őt. Így is volt. Az utolsó pillanatban karjaimba kaptam és visszarántottam a biztos talajra. Eléggé nem is tudom minek nevezzem, milyen pozícióba kerültünk. Mindenesetre ajkaink csak pár centire voltak egymástól. Nagyon is hívogatóan hatott rám ez a közelség. Édes lehelete volt. Teste szinte remegett karomban és lassan végig mértük egymás reakcióit. Amikor úgy láttuk, hogy mindenki élvezné a következő lépést, ő vadan ajkamra tapadt és mohón falta azt. Nem ellenkeztem. Eszem ágában sem volt visszakozni ellene. Ha egyszer jól tudtam, hogy én is vágytam erre a csókra, bár azt is jól tudtam, hogy ő emberként ennél többre is vágyni fog és én akkor bánthatnám. Azt pedig nem akarom.
Lassan a nyakára tévedtem és finoman szívogatni kezdtem, vigyázva, hogy éles fogammal meg ne sértsem gyenge bőrét. Vére nem volt olyan kívánatos, mint amennyire a teste volt.
-Edward!-sóhajtotta miközben én még mindig a nyakát ízlelgettem.
-Szeretlek!- csúszott ki a számon. Egy pillanatra megállt hajam markolásában, de aztán visszatért előző tevékenységéhez. Ezt betudtam annak, hogy egy kicsit hirtelen jött vallomás volt, de valószínűleg tetszett neki, amit hallott.
Feneke alá nyúltam, amire ő készségesen megemelte lábait és a derekam körül összefonta, mintha egy örökké valóságba szorító bilincs lenne. El tudtam volna viselni így akár a végtelenségig is, de jól tudtam, hogy egyszer el kell mennie, bár nem akartam. Nem lettem volna önző sem úgy, ahogy velem tették. Bár szeretem fogadott apámat, de én igazából nem ilyen életre vágytam.
Nem bírtam tovább, a vörös köd ellepte elmém és én már semmit sem érzékeltem a világból. Elvesztettem a maradék tiltakozási erőmet is. Az ágyra pattantam vele és vadul türőgetni kezdtem formás combján azt a törölköznek nevezett gyenge textilt. Karjait átfonta nyakamon és magához vont egy szenvedélyes csókra.
Megfordultunk, mert ő lágyan a hátamra taszított. Élveztem, hogy ezt csinálta.
-Edward! Kívánlak!-mondtam, amikor már a nadrágomat próbálta levonszolni rólam. Ekkor döbbentem rá, hogy mire készül. Nem hagyhattam, hogy ezt tegye, de a bennem lakozó szörny, aki eddig csak vérre vágyott, most már a testét is akarta. Túl erős volt hozzám képest. Lebénította elmém és nem hagyott cselekedni. Nem hagyta, hogy józanul cselekedni tudjak.
Josephinet eddig takaró törölköző lágy lepelként hullott le a testéről és megőrültem a látványtól. Annyira édes, annyira gyönyörű és szexi volt teste minden egyes területe. Kezével vezetni kezdte az én kezeim és a mellénél elidőztem egy kicsit. Óvatosan masszíroztam, éreztem, hogy férfiasságom keménnyé vált és már túl késő volt bármit is tenni.
-Josephine!- sóhajtottam én is. Megfordultunk, és most én kezdtem az ő testét lágyan és szerelmesen csókolgatni. Ajkammal bejártam minden milliméterét.
-Edward!-sóhajtotta érzéki hangon és én elégedett voltam. Csípőjét megemelte és a nadrágomon keresztül kemény férfiasságomhoz dörzsölte. Felnyögtem a gyönyörtől. Még sosem éreztem ilyet senki iránt és senkivel.
-Kívánlak! Őrülten kívánlak téged!- nyögte és nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy kijózanodjak és rájöjjek, hogy épp most készülök megölni az egyetlen lényt, akit nőként tudok szeretni. Felpattantam és a falnak vágódtam. Josephine riadtan ült fel és nézett felém.
-Mi a baj? Valami rosszat mondtam?-kérdezte félve a válaszomtól.
-Nem te nem csináltál semmi rosszat. Ellenben velem. -feleltem, és lehajtottam a fejemet. Szégyelltem magam amiatt, amit nemrég tenni készültem.
-De te nem tettél semmi olyat, amit én megbántam volna. Hallod?-kérdezte, de nekem ez nem volt elég.
-Sajnálom, de ha ezt folytatnánk, akkor az már nem én lennék. -mondtam. - És azután te sem lennél többé. -tettem még hozzá, de elég halkan ahhoz, hogy ő már ne hallja.
-Értem, nem vagyok elég jó neked. -vette tudomásul és könnyes szemmel rohant a fürdőszoba védő falai közé. Az ajtó csapódása jelezte, hogy mekkora nagy fájdalmat okoztam most neki.
-Sajnálom! Én másként akartam. Nekem egy kapcsolat másról szól, mint a szex.-próbáltam ezt a variációt mondani neki, mint a vámpírost. Bár talán akkor könnyebb lenne megmagyarázni neki, mert akkor biztosan nem akarná folytatni.
-Én nem akartam szexelni veled!-üvöltötte.
-Nem?-kérdeztem vissza értetlenül. De hiszen azt mondta kíván.
-Én szeretkezni akartam és a kettő között van különbség!-ordította még mindig. -Most pedig menj el!-tette még hozzá és hallottam hangján, hogy a sírást már alig tudja visszafojtani.
Egy papír darabot hagytam neki az ágyon és egy szál rózsát, amit a hátsó kertben szedtem röpke 5 másodperc alatt. A cetlin egy apró, viszont sokat mondó szócska állt. " Szeretlek!"
Aztán elmentem reménnyel telt szívvel. Reménykedtem, hogy ez a mai dolog nem volt elég ahhoz, hogy a kapcsolatunk idő előtt tönkre menjen. Valóban azt éreztem, amit a többiek szerelemnek neveznének.
-Szeretlek Josephine Artemson!-mondtam ki hangosan is, amikor a kocsim ajtajánál álltam és a szoba ablaka felé pillantottam. Ott állt és engem nézett. Szeme megtelt újabb és újabba könnyekkel, arcát már teljesen átáztatta az előző könnycseppek zuhataga...Rossz volt így látnom őt. Majdnem az enyém volt, és én majdnem az övé. Majdnem elküldtem őt a másvilágra, majdnem elvesztettem őt. Majdnem végzetes volt...